2017. június 28., szerda

48.

Ma van a szülinapom-pom-pom :) Hurráááá 36 lettem :) Még pontosan nem tudom miért is kell ennek örülni, de azért örüljünk :) 
Annyi üzenetet, meg köszöntést, meg jó szót kaptam, hogy csak nahh!! Le is döbbentem. 
Szerintem ezek az apró kis figyelmességek tök széppé tudják tenni az emberlánya napját :) 
...és az ilyen egyet öregedünk nap nem is kezdődhetne szebben, mint a Szerelmem köszöntős csókjával, és ölelésével, rögtön miután kinyitottam a szemecskémet hajnaltosban - felbecsülhetetlen élmény!!!
Nincs nagy buli, tivornya hajnalig, se süti, meg torta. Ma nincs. Majd hétvégén alkotok össze egy sütit, amit láttam, és megbeszéltem a kiccsaláddal, hogy nem kínlódik nekem senki tortával, én fogom azt a sütit megsütni hétvégén, és ennyi :) Egy nagyon egyszerű édesség lesz, amit lesz pofám megkóstolni is, ha már szülinapom-pom-pom van :) Jahh, de volt torta :) SellőLillától kaptam egy szelet tortát, ami még éppen jó volt :D Meg nem csak nem romlott volt, hanem finom is Bejuska!!!
Szerelmem sajnos ma dolgozik, délutános, tőle meg jóelőre megkaptam már az ajándékomat :)
Annyira szerettem volna ezt a könyvet már magamnak, hiszen az írónő első regénye -A Lány a vonaton című- nagyon tetszett nekem. Aztán egyszer csak olvastam valahol, hogy új regényt alkotott, és azóta vágytam eme könyvre - amit a Szerelmemtől szülinapomra megkaptam :) Olyan jó!! El is kezdtem már olvasni, és nagyon tetszik a stílus ahogy ír, és szinte biztos vagyok benne, hogy akkora élmény lesz az elolvasása, mint ez előző könyvéé. 

A napom egyébként kellemesen telik, bár volt egy pont, amikor úgy éreztem kész, ennyi  meggrilleződöm ebben a melegségben. Tomboló viharok, vagy éppen őrjítő melegség... Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban ennyire utáltam volna a meleget, ha volt egyáltalán ennyire meleg. Bár biztos volt akkor is Afrikai hőhullám, meg mittudomén micsodák, de nem emlékszem, hogy így megviselt volna. Öregszem :D
Nahh mindegy. A lényeg, hogy amúgy sem érdekel honnan-hova tart a meleg, az biztos, hogy Köszi, de nekem a nyárból pont elég is volt :) Nem kérhetek szülinapomra hivatkozva a továbbiakban csak 25 fok körüli hőmérsékletet?? :)

Ma még a Macskám is jobban szeret. Nahh jó nem csak ma, hanem javulófélben a kapcsolatunk. Ma már összebújtunk kicsit, meg most is ablakban hesszel, de onnan figyelget, passog, küldi felém a "Szeretlek Kisgazdám" pillantásokat. Egy kisebb hullámvölgybe ért a kapcsolatunk azután, hogy megfürdettem... De hát olyan meleg volt... Annyira bágyadt volt... Úgy éreztem egy kis fürdő éppen jót tenne vele. Lilikével aztán elkövettük eme pancsolós merényletet ellene... Hát mit ne mondjak... Édeskiscukorborósharmatgyöngyösvirágszálam... Életében nem volt olyan rossz napja mint az a nap, és soha nem történt vele rosszabb mint hogy víz érte aprócska cicatestét! Fürdés után jól megtörölgettük, aztán néhány óra után, amikor előkerült a bújós helyéről, meg voltam elégedve hogy micsoda csudálatos lett a bundája :) Akkor is annak láttam, amikor gyilkosos pillantásokkal mért engem tisztes távolságból, és abban a percben utált...
Kellett neki pár nap mire feldolgozta a merényletet, és elkezdett a szeretet útjára visszalépni :) Egyedül a Szerelmemmel állt szóba, hiszen ő nem volt benne az akcióban, így neki panaszkodta el, hogy milyen köcsög voltam :D 
De én mondom, nagyon szívdöglesztő lett a macskacsávó :)

Ez a hónap nagyon elrohant. Legalábbis úgy érzem, iszonyú gyorsan telt el. Pár nap, és július lesz - a hónap amit teljes szívemből gyűlölök, és még mindig úgy gondolok rá, hogy bárcsak kitörölhető lenne a naptárból. Még mindig ugyan azért utálom... 5 éve, hogy július 24-én meghalt a tesóm.... Persze nem a hónap tehet róla, de akkor is...

De hogy jóra is gondoljak júliussal kapcsolatban, akkor az mindenképpen az lesz, hogy terveztünk a Szerelmemmel egy hosszú hétvégét, amin egyetlen dolog nem lesz az pedig a munka! Annyira szükségünk van már arra a kis kikapcsolódásra, pihenésre hogy csak nahh! Ezt nagyon várom már!

Mint ahogy a mai 22órát, hogy a Szerelmem hazaérjen :)

Így aztán most le is koccanok innen :)

Ma volt a szülinapom-pom-pom...... :D


2017. június 25., vasárnap

47.

El sem hiszem, hogy az utolsó bejegyzés óta már három hét eltelt. Iszonyú gyorsan mennek a napok.

Volt, hogy egyszerűen nem volt kedvem írni, meg olyan is hogy nem is akartam leírni ami van, meg olyan is hogy írtam volna, de éppen időm nem volt rá.

Nahh de szemezgetek az elmúlt három hétből....

Meló... meló... és meló... az volt. Esetek nagy többségében hétfőtől-szombatig. Rohadt csóriság :D Mindegy. Inkább legyen, mint ne legyen. Maradékos hétvégén Szerelmemmel terveztünk be programokat. Marha állati, hogy három hete készülünk strandolni, de a tervezett napon mindig eső van, meg vihar, és ilyenek. Ezért aztán feladtuk, nincs strandolás, majd ha véletlenül lesz egy olyan nap, amikor nincs más terv, és még a nap is süt, akkor gyorsan elmegyünk pancsolni, strandolni :)
Amúgy valahova mindig megyünk, valamit mindig csinálunk, egy lényeg hogy együtt :) Mondjuk az nagyon vicces, hogy ritka ha egy filmet végignézünk, amikor éppen mozis estét akarunk tartani, mert bár bekészülünk a filmre, de az tuti hogy be is alszunk rajta. Vagy velünk van a baj, vagy ennyire unalmas filmet akarunk nézni :)
Amit mondjuk várok, és szerintem nem fogok bealudni rajta az a Trónok harca. Már nem sok idő, és hurrá lesz az egyik kedvenc sorozatom. Igaz nem sértenének meg vele, ha mondjuk kicsit izgalmasabb lenne mint az előző évad. Bár ha azt nézem, hogy lesz nyolcadik évad is egyszer valamikor, akkor sok izgalomra ne számítsak mi? Nahh mindegy, attól függetlenül nézni fogom. Amúgy a Vikingeket várom meg a Rejtjeleket is - szerettem ezeket is.

Voltam dokinál is. Ez az a rész amin annyit agyaltam, hogy meséljem vagy ne meséljem. Egyik felem azt akarta, hogy igen, a másik meg hogy hagyjam a fenébe, inkább ne...

Illetve egyenlőre ne... Nem, mert lelkileg ez amúgy is nehéz. Nincs nap, hogy ne ezen agyaljak, még akkor is amikor mondják, nem szabad gondolkodni, ezeken, csak teljenek a napok, úgy ahogy eddig is teltek.
Talán néhány hét. és beszélhetek róla, de most még nem. Nem azért mert titok, hanem mert lelkileg nem egyszerű.

...ezért nem is írtam. Nehéz megállni, hogy ne adjam ki magamból az egészet, de felesleges lenne most írni róla, amikor még olyan bizonytalan minden.
Amit elmondhatok nagy vonalakban, hogy kaptam egy gyógyszeres kezelést. Ha segít, elmondhatom az egészet, ha nem akkor újabb kezelés... ha az sem lesz jó akkor megműtenek... aztán az idő után elfogynak a lehetőségek, ha csak addig....
Nahh szóval ennyi sok dilemma van bennem, és semmi esetre sem akarok előre inni a maci bundijára...
Amúgy jól vagyok, és boldog. Ez meg a lényeg!!! A testem meg előbb vagy utóbb szépen elfogja fogadni, hogy én irányítom, és lesz szíves normálisan működni!

...jahh! Ha valóban létezik az a bizonyos Istencsávó akiben én nem hiszek, és ezért csúnya rossz ember vagyok, akkor most bizonyíthat az Öreg... Ámen...


2017. június 5., hétfő

46.

Kár, hogy a hosszú hétvége csak ennyi napból áll, én kibírnék még egyszer ennyi időt is :) Főleg így, hogy a szombat is pihenős nap volt. Nekem. Szerelmemnek dolgozós. :(
Amúgy a szombatot nem is akartam másnak szentelni mint a pihenésnek. Nem hatottak rám kötelességek, a főzés, vagy a pakolás. Úgy döntöttem szombat az én napom, és azt csinálok amit akarok, nem pedig ami az elvárás lenne. Néha kell egy ilyen nap. 

Szombaton, estére volt csak program a Szerelmemmel. Nála voltunk és focit néztünk :) A Juventusos - Real Madridost. Illetve a szerelmem nézte a meccset, én a játékosokról alkottam véleményt, melyik hogy néz ki :D Igaz ehhez sem értek, úgy ahogy a focihoz sem, de jó mulatság volt. Ettünk közben tökmagos pogácsát, amit eme jeles eseményre sütöttem, a Szerelmem normális sört ivott, én meg lányost, és marha jól is esett. :) Az meg főleg, hogy meccs után fogtuk magunkat, és elmentünk sétálni. Olyan késő este az idő tökéletes volt. Már ami a hőmérsékletet illeti. Egy jót kerültünk, a Baross úton a sétáló utcában egy padra leültünk pihenni, lazulni az éjszakába :) Viszonylag nagy volt az élet, népesség jött ment. Érdemes volt ott ülni. Jött egy 5-6 főből álló menőjenő csapat fiú, vagy mik voltak azok. Manapság már nem nagyon tudom eldönteni, milyen faj jön-megy. Számomra pont ezért nem vonzóak már az Alien filmek, hiszen benne élünk :)
Szóval eme iszonyú menő társaság egy tagja, már olyan nagyon gigamenő volt, annyira nézett csak ki elsötétedett agyából, éppen csak látni nem látott, hogy a "millió éve" ott álló szobor talpazatát, lépcsőjét egész egyszerűen nem vette észre, és baszódott akkorát, hogy gigamenő társai immel-ámmal kapatrák csak össze.Mikor végre talpra állították Mr. Trendit, vagy micsodát, széttárt karokkal bambán-bután bámulta a szobrot, és kiegészítő részeit, -mint a lépcsőt, hogy az mikor, és hogy került oda :D Mintha csak egy pillanattal azelőtt tolták volna oda :D
Szét röhögtem magam! :)

Vasárnap egy óra felé, felpakolva minden Földi jóval, és egyebekkel kimentünk Szerelmemmel az Aranypart I.-re. Azzal a nem titkolt szándékkal mentünk a szabadstrandra, hogy élvezzük a napozás adta örömöket, meg a pancsolásét, meg azért is mert marha régen nem járt már ott egyikünk sem. 
Egyből találtunk egy nekünk tök jó helyet, lecuccoltunk, majd élveztük a napsütés adta örömöket. Mikor már kezdtünk volna grilleződni a napon, gondoltunk egy merészet, hogy irány a Duna. Sokkal hidegebbnek gondoltam, mint amilyen valójában volt. Éppen ellenkezőleg! Nagyon jól esett úszkálni kicsit a jó öreg Dunában. Nagyon régen nem volt ilyen élményem. Utána kifeküdtünk napozni, pihenni. Pihenés még tartott a napozás már nem, mert igen csúnya felhők kezdték eltakarni a napot, sőt az egész eget jól elborították. Qva anyáját....
Nem volt mit tenni, összeszedtük a motyónkat, és elindultunk a buszmegállóhoz. Szerencsénkre a busz pont bent állt, mintha minket várt volna, mert addigra döntött úgy az ég, hogy leszakad töménytelen eső formájában. Mivel a buszról a ház előtt szállunk le, így nem áztunk el, de elmosta a strandolós napunkat :(

Estefelé, vagy mikor, újra esett az eső. Szerelmemmel kihasználva eme csúnya időt, újra belefogtunk, hogy megnézzük az új Artúr királyos filmet. Az első alkalomnál addig sem jutottunk, hogy elkezdjük nézni, csak betöltött a film. Most elkezdtük, de végig nem láttuk, mert olyan izgalmas volt, hogy egyikünk jobban aludt, mint a másikunk, de még a Macskacsávó is kidőlt :D
Mondjuk ez ne panasz, szerintem igen jó volt pihenni :)

A mai nap is ki lesz használva. Lesz benne aktív ténykedés, és überlustaság is. Szerelmemmel töltött idő, és még nem tudom, mert nem előírás szerint élek, hanem rögtönözve :) ...és marhára tetszik! 

Persze, hogy tetszik, hiszen úgy alakulgat az életem, ahogy álmodoztam csak róla. A régi kapcsolataim arról szóltak, hogy legyek csendbe, hogy fogadjak el mindent úgy ahogy van, akár tetszik akár nem, nem lehetett véleményem, akaratom, szándékom. Szart sem ért semmi, csak volt. Nem értékeltek, és az olyan mint a szeretet vagy nem volt, vagy én nem vettem észre... 

Szerelmem egészen más. Minden megvan amire vágyhattam, vagy amiről csak álmodtam. Most még magamat is irigylem, hogy milyen jó nekem :)

De lassan megyek, még más szándékaim is vannak a mai napra :)



2017. június 1., csütörtök

45.


Olyan sok blogban láttam már, hogy köszöntik az új hónapokat, ezért kedvet kaptam hozzá, és kerestem egy Zsanásat! Találtam! Hogy tecccccik? :)

Úgy néz ki már csak egy napot kell dolgozni, szabad lesz a hosszú hétvége. Mondjuk azért annyira nem bánom. Egy valami biztosan lesz ezen az überjó hétvégén: alvás hajnalban. Egyre nehezebb felébredni hajnaltosba. Valószínű a tavaszi fáradtságom lassan átmegy nyáriba - vagy mi. :)

Ma, ilyen nincs kedvem semmivel sem kapkodni napom van. Melóból hazaérve rögtön boltba mentem, majd egy kisboltba is egyéb dolgokért. Ez lényegtelen. Az már kevésbé, hogy a rohadványos nap elől a panel árnyékos oldalára húzódtam. Ezen oldalon ült három idős néni is a padon. Egymással szembefordulva ültek, és mondták ám ezerrel. Mindig úgy gondoltam, hogy az idős nénik sorozatokról, műsorokról, főzésről, politikáról, vagy unokákról beszélgetnek. Ma viszont akarva-akaratlan is hallottam a csevegést, mert olyan hangosan beszélt a néni, hogy csak nahh. Nagy megdöbbenésemre ezt mondta éppen: "Aztán jött ám este az öreg, simogatott, biztos meg akart toszni!" Alig bírtam a röhögést visszatartani. :)
Elképesztő mi mindent kihoz a meleg az emberekből :D

Tegnap meg egy férfi bunkóskodott a pénztáros nővel a boltban. Aztán amikor én következtem a kasszánál, nekem mondta a pénztáros, hogy micsoda bunkó néhány ember :) Hamar egyet értettem vele. :)

Láttam ma egy cikket, igaz nem olvastam el, mert ahhoz túl fáradt vagyok agyban, hogy jobban sokkoljam magam, de annyi volt a cikk címének a lényege, hogy lebontanák a tíz emeletes házak felső szintjét, mert ott nagyon meleg van... Ez komoly??? Kamu cikk volt??? Nem parázok, földszinten lakom, még sok év kell hozzá, hogy kitalálják már a földszint is meleg mióta lebontottak a felső 9 emeletet :D :D
Azt akarom hinni, hogy valaki csak szórakozott, esetleg egy kirúgott újságíró bosszúja, vagy ilyesmi.

Jahh, amúgy levágattam a hajam. Nincs a világon egyetlen ember sem aki észrevette volna. Ezért úgy gondoltam leírom a blogba hogy tudják, A HAJAM RÖVIDEBB! Ahhhham, szerintem is jobb így :D

Nahh, most viszont megmondom őszintén lelépek, mert játszani akarok a Honfoglalóval. Egyik nap olyan okos emberkékkel hozott össze a sors játszani, akik ilyen válaszokat adtak pl hogy a pipacs virága kék színű :D Szóval drága bloggerek ha van kék pipacs virág magotok szóljatok már, elültetném itt a ház előtt :D Neeeem, a betonba, van egy kiskert :)

2017. május 31., szerda

44.

Május utolsó posztolása. Éppen körmöt festettem, és még szárad, addig pont lehet pötyögni. Jelen esetben bármit képes vagyok csinálni, csak ne érezzem a bajaimat. Szóval figyelem elterelés zajlik jelenleg is.

Így aztán csak néhány szóban mesélek az émelygésemről. Most kezd hatni a magasabb dózisú gyógyszer. Néhány napig eltart a hozzászokási fázis, és mire megszokja a szervezetem a nagyobb adagot, addigra majd újra emelnem kell, napi egy tablettáról kettőre, csak hogy ne érezzem jól magam mostanában... De semmi új nincs ebben, már tavaly tudtam, ez az inzulinrezisztencia tele van mellékhatással is, ami a gyógyszerezést illeti. Nahh de nyavalygás itt befejezve, majd elmúlik ez is.

A tegnapi nap tök jó nap volt. Névnapos voltam :) Családban soha nem kerítettünk eme névnaposdiknak túl nagy feneket, egy-egy puszi, néhány kedves szó, és ennyi. Meg aztán nem is vagyok az a típus, aki agyon sztároltatja magát.
Bár mondjuk, ha rajtam múlna csak, az alábbi dolgokat hivatalosan is megszüntetném név-illetve születésnapokon:
* Munka elsősorban
* Émelygés
* Marha meleg
* Szúnyogok
* Fogyókúra

Így hirtelen ennyi jutott eszembe.
Tyűűűűűmegaztaaaaa mennyi köszöntő jó szót kaptam tegnap! Nem is sejtettem, hogy így lesz, de nagyon jól esett Mindenkitől, itt is megköszönöm nekik!
Nem mellesleg a Szerelmemmel olyan jó dolgokról beszéltünk délután, hogy azonnal de rögtön kedvet kaptam ahhoz, hogy valami szerelmetes csuda dologgal várjam őt haza a melóból. Így aztán hamar begyúrtam a linzertésztát, és ilyen csudasütiket gyártottam:


Örömködős szép este sikerült :) Hmm... de szeressem a drágámat....

Nahh, de visszaszállok ám a Földre :) Lilitől, meg Bencétől egy-egy szál nagyon szépséges virágot kaptam :) Ez úgy volt, hogy Bence és Lili pizzát rendeltek maguknak. Szólt Lili ha kaputelefonálnak majd ő nyitja az ajtót. Igen ám, de egyszer csak mondja Lili hogy egy percre leugranak valahova, ha jönne a pizza vegyem át. Így is volt. Jött a pizzafutár csaj, mosolygósan, már-már nevetősen, odaadtam neki a pénzt, aztán elment nagy széles vigyor közt. Még egy percre az is megfordult a fejembe mi volt olyan vicces, tán rajtam röhögött??
Néhány pillanattal később hazajöttek Liliék, és hozták a virágot. Jajjj de meghatódott a kis szívem, hogy azért futottak le, hogy meglepjenek, nekem ez eszembe sem jutott.
Ekkor mondta Lili, hogy a lépcsőházban már összefutott a pizzás csajjal, és megmondta hogy ők rendelték a kaját, de menjen fel, majd én fizetem, ők most éppen előlem bújnak el a virággal :D
Ezért vigyorgott a csaj nekem annyira, mint utóbb kiderült :)

Egészen késő estig kaptam az üzeneteket, és nagyon jó érzés volt.

Ma elképesztő az idő. Beborult, de fülledtség van. Legjobb meg sem mozdulni, mert még a pislogástól is szakad az emberről a víz... De utálom ezt... Ilyenkor már el is kezdem várni a nyár végét... Beteg egy dolog ez a 30 fok....
De gondolkodtam ma már a júniuson is. Lesz a programok közt előre láthatóan dokihoz futkosás, lesz nyármegnyitó, meg szülinapom is :) Többi dolgon még nem gondolkodtam, mert most nagyon meleg van a gondolkodáshoz is :D

Macskacsávó sem nagyon tudja mit kezdjen magával. Fekszik kicsit itt, kicsit ott, néha csak ül és néz ki a fejéből, maga sem tudja mit is akar...

Jómagam tudom, hogy mi lesz a következő ténykedésem szóval lassan lelépek...

Mielőtt ezt megtenném megosztom a linzerem receptjét, hátha valaki szeretne ilyen tuti kis szeretetsütiket gyártani, ebben a csudás nyári forróságban :D

Hozzávalók:
* 50dkg finomliszt
* 25dkg margarin
* csipet só
* reszelt citrom héja
* 1 tojássárgája
* 1/2 csomag sütőpor
* 10dkg porcukor
* szükség esetén tejföl

Elkészítés:
Margarint liszttel elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, meg annyi tejföllel amennyit felvesz tésztát gyúrunk. vazze...
Nyújtjuk, szaggatjuk, sütjük, és ha kihűlt lekvárral összeragasszuk, porcukorral megszórjuk. Dobozban másnapra tök jól megpuhul, aztán lehet örömködni :)

2017. május 29., hétfő

43.

Köszöntök minden kedves földlakót!

Éppen az imént olvastam egy cikket a győri Édes napokról, és megnyugodtam, hogy nem csak én láttam úgy a dolgokat, ahogy a múlt posztomban leírtam. Bejegyzés után is volt olyan érzésem, hogy én vagyok telhetetlen, és nekem nem volt elég a csokiból, vagy tartottam az árakat túlzásnak, de nem! A cikk is éppen erről szólt, szóval nahh - hááát mondtam én finoman hogy szar volt. Köszönjünk szépen az eddigi fáradozást, jövőre nem lehetne helyette valami más???

Köszönjünk Gábor az invitálást, az ötletet, meg fogom beszélni a Szerelmemmel, és visszatérünk rá :)

Nahh... felpezsdült győri életem következő élménybeszámolója az Ezerlámpás éjszakájáról fog szólni - most!
Nem tudom hányadik alkalommal rendezték meg eme eseményt, azt sem tudom eddigi években is így volt-e, szóval csak magánvéleményként mondom, hogy jóóó nagy baromság volt a gyereknappal egy napon tartani ezt. A két eseményt hótziher, hogy külön-külön tartottam volna, mert önmagába véve jó volt, csak így egymást követve....

Szerelmemmel már időben elindultunk itthonról. A gyereknapi programok nem tudom mikor kezdődtek az Aranypart II., de mikor mi odaértünk még javában zajlott az esemény. Így aztán láttunk porban fekvő gyereket, óriás vattacukor mögött elrejlő gyereket, ügyességi játékot játszó gyereket, hisztizőset is, és még annyit hogy csak nahh. Gyerekprogram keretén belül egy Katáng nevű együttes zenélt. Nem tudom. Gondolom gyerekeknek tetszett. Engem nem fogott meg, inkább elég betegnek éreztem, de hát nincs gyerekem ezt én nem tudhatom úgy sem :)
Gyerekes-játékos programok mellett voltak csecsebecséket árulók, meg rendőrautóba beülhetős lehetőség, meg kajáldák.
Szerelmemmel, mint két nagy gyerek, tág pupillákkal lestük most akkor ott mi van, de jelentős időt nem töltöttünk ott, csak átsétálva a tömegen, inkább az Aranypart II. adta nyugodtabb részen sétáltunk. A holtág mellett lévő zöld területen zajlottak az események, mi pedig a folyó mellett tovasétálva élveztük a kellemes nyári meleget, a táj adta látványt, a nyugit, a szabadságot. Álmodoztunk, meg terveket szőttünk a következő hétvégére.


  Eme csudás képet hoztam nektek onnan. Igazából, amikor megtudtam, hogy mennyi, de mennyi fát irtottak ki az Aranypart I.-II. mindkét partján-részén úgy fel voltam háborodva hogy csak nahh. Marhára nem tetszett az ötlet, bár a pusztítsuk a természetet soha nem is volt jó ötlet. Itt viszont nagyon kicsit megértem. Nagyon szuper kicsit csak! Eme látvány szép, a lehetőség, hogy sétálhatok ott jó, a másik lehetőség hogy a part mellett lévő füves területen majd piknikezhetek, napozhatok, hesszelhetek tök jó, de szeretnék még fát! Nem csak a levegőnek tenne jót, de árnyéknak sem volna utolsó, a másik hogy lenne nekik hely.
Amúgy az ötlet meg tetszik, hogy járhatóvá tették ezt a részt, kibővítették, hogy úgy mondjam.
Pontosan ezen látvány, és lehetőség hozta meg a kedvünket ahhoz, hogy Szerelmemmel jövő hétvégén felpakolva minden földi jóval, kimenjünk oda, és napfürdőzni fogunk, meg olyant pihenni, hogy csak nahh. De erről majd akkor, most még most van, meg melós hét áll előttünk.


Szóval ezen részen andalogva vártuk ki az időpontot, hogy az Ezerlámpás program elkezdődjön.
A gyereknapi esemény szerintem olyan 19:00 óráig tartott. Akkora a szervezők összeszedték a sátorfájukat és elcuccoltak, mint ahogy a családok igen nagy többsége is, elvitte haza pihenni a gyerekeket. Mondjuk érthető is volt ez. Igen ám, de 19:30-kor már elkezdődött az Ezerlámpás éjszakája. Erdélyi Mónika volt a műsorvezető, konferálta fel a sztárokat......
Az első ilyen Benji volt. Sokat nem tudok róla, csak valami tehetségkutatós csávó. Kicsit félénk srác, beszélni alig ment neki, de énekelni tök jó tudott, és végül is ezért csinálja vagy mi... Szegényemet majdnem sajnáltam, mert közönsége az nem sok maradt, mivel éppen leléptek az előző programon lévők. Szar lehetett így szerintem, azt érezhette a lófasz sem kíváncsi rá. A tömeg csak szépen lassan érkezett meg. Következő Torres Dani volt. Igazából őt vártam, rá voltam kíváncsi, de aztán mégsem hagyott mély nyomot bennem. Amúgy tök olyan volt mint régen, amikor ő is felbukkant az akkor aktuális tehetség kutatóban. Utána Rácz Gergő volt, ő csinálta a legnagyobb hangulatot, aztán Varga Viktor zárta a sort. Egyik sem az én műfajom, de azért elhallgattuk őket.
Szerelmem sem nyomulós mint ahogy én sem, szóval nem vonzott bennünket, hogy kilométeres sorban álljunk világítós lufiért. Nekünk pont elég volt megnézni is, ahogy a tömeg vezényszóra felengedte a lufikat, hogy az eltűnt gyerekek hazataláljanak.........
A látvány nagyon szép volt, meg meghatós is.

Nem tudom hány száz vagy ezer ember volt kint de hogy sok az hótziher. Szerelmemmel úgy döntöttünk jobb lesz kicsit lehúzódunk az út szélén hogy menjen a jónép inkább. Mikor a tömegben már levegőhöz is jutottunk, nahh meg kezdtünk már nem kicsit fázni, elindultunk. Egészen az Arrabonáig mentünk, ahol éppen bent állt a busz, szóval kettőt sem gondolkodva felpattantunk rá :) Így aztán tök gyorsan haza is értünk :)

Ma, az egyéb mellett pihenős napom is volt. Jól is jött. Macskacsávónak is gondolom, mert most éppen az ölemben hesszel, még én észt osztok. Várjuk a nagyon estét, hogy a Szerelmem hazajöjjön :)
Holnap már dolgozós nap lesz, ami cseppet sem hiányzik. Ez van.

Nahh... most pedig itt hagyom a blogot, megyek pancsolni, pihenni...

Cuppanós ;)

2017. május 28., vasárnap

42.

Bár már vasárnap van, de még csak reggel, a mosás már csinálódik, a rend nem, mert itt ülök :) Itt, mert most ehhez van kedvem, és nem hajt semmi, szóval majd én úgy osztom be az időt, ahogy nekem jól esik.

A héten -egész pontosan kedden- voltam endokrinológusnál. Vártam már nagyon azt a napot, igazán érdekelt már a cukorterheléses vizsgálatom eredménye. Nos. Az van, hogy lehet ezzel az inzulinrezisztenciával együtt élni, és jól :) Ez volt az első ellenőrző vizsgálat amióta ez kiderült, szóval igen, izgatott voltam mit sikerült egy év alatt összehozni. Volt abban az egy évben aktív sportolás, és eszméletlen lustaság, volt diéta marha szigorúan, és volt sütievés kétpofára, és ahhham, mivel hogy voltak elgyengüléseim, ezért kicsit paráztam ettől a vizsgálattól. Nem akartam a dokinőtől azt hallani, hogy milyen hülye vagyok, mert ez sem tudom csinálni. Pedig igyekszem, csak emberből vagyok, és néha belebénázok ebbe-abba.
Kiderült nem vagyok béna, és az út amit taposok magam előtt, az jófélének bizonyul, mert az eredményeim sokkal jobbak lettek a vártnál.
Tavalyi inzulinszintem terhelés előtt 37 lett, ami a maximum 29-hez képest jócskán magasabb volt. Idén ez az értékem 16.20 lett, szóval közelében sem vagyok a maximum értéknek :) Hurrráá van. Cukorterhelés után az eredményem tavaly szupermagas lett 300 feletti értékkel, most 129... eeeeezzaaaaaaz!!!
A dokinéni megdicsért, és csomó okosságot mondott még. A gyógyszert szedem tovább, de az jó eredmények ellenére magasabb dózisban. Ezt sokan nem értik, meg kérdőn néztem rám, hogy ha minden okés, miért kell magasabb adagban adagolni a gyógyszert. Nos. Ezt nem életem végig fogom szedni. Az eredményem már közelít az egészséges emberekéhez, de még van mit javítani. Ez a javulás lassú folyamat, szóval nem véletlen, hogy egy év, vagy több idő múlva rendelik vissza az embert kontrollra. Az idő alatt sokat kell tenni azért, hogy minden okés legyen. Ehhez adják a gyógyszert segítségül. A lassú dózisemelés pont ezért jó, mert nem egyszerre terhelik vele a szervezetet. Szóval semmi meglepő nincs abban, hogy jó eredmény mellett, magasabb milligramm cucc kerül kis testembe. Sőt! Többet tud segíteni.

Egészen megnyugodtam, hogy rendben van ez a dolog, és kicsit magabiztosabban tudom ezt folytatni.

Lilike is túl van a vizsgákon, akarom mondani a sikeres vizsgáin. Megvan a szakmunkás bizonyítvány, most már csak az kell, hogy amit hétfőn bead jelentkezést a másik suliba érettségire, is ilyen egyszerűen sikerüljön. A többi meg még a jövő titka lesz.

Tegnap a Szerelmemmel elmentünk arra a csokifesztiválra, amit agyon majmoltak már reklámokkal. Abból még úgy sincs baj ha megnézem az édességeket. Abból meg főleg nem lett, hogy nem nagyon volt mit nézni. Konkrétan azt hittem az egész Dunakapu-téren nyakig gázolunk majd a csokiban, a cukorban, tiszta gejl lesz minden, olvadt nyalókatócsákon gázolunk majd keresztül, gigafagyiktól csöpög majd a nyálam, és a puszta látványtól is felmegyek az összes inzulinom...-de! Ehelyett néhány bódéban árultak valamilyen édességet, aztán ennyi. A másik bódésorban már pálinka volt, meg Asszonyfektető bor, vele szemben rekordárú hamburgercsodák. Ennyi. Lehet én vagyok telhetetlen, de igazából az volt az első gondolatom, hogy nem annyira viselt meg, hogy eddig soha nem voltam ezen a csokifesztiválon, ami az ötödik volt a sorban. Nem sok maradt ki az életemből akkor azt gondolom. Ha az összes csokifesztivál ennyi volt, akkor felesleges volt erre ennyit áldozni.

A mai Ezerlámpás éjszakája nevű rendezvénybe már több reményt fűzök. Aztán majd kiderül.

Most pedig mennem kell, dologidő van már nagyon! Jövök majd még élménybeszámolni :)

2017. május 21., vasárnap

41.

Szeretem hétvége van. Szombaton nem dolgoztam, mert nekem is jár egy olyan hétvége, amikor gondtalankodhatok, és nem normákat meg darabokat számolgatok, hajnalban felkelés után. Egyszerűen csak élveztem, hogy laza ez a két nap. Azt sajnáltam, hogy szombaton hajnalban a Szerelmemnek itt kellett hagynia, és neki dolgozós szombat délelőttje volt. Jó lett volna együtt tölteni a szombat reggelt is :) Majd lesz olyan is :)
Viszont, ahogy ő elment szombaton hajnalban, én még visszabújtam az ágyban, és bár marhára nem szeretek már egyedül aludni, azért csak sikerült reggel nyolcig pihenni. Tyűűűűűmegaztaaaaa, meg sem tudnám mondani mikor aludtam utoljára egyhuzamban ennyit! :)
Nyolckor, mikor végre kinyílt a csipám, és az agyam is feldolgozta a pontos időt, csak mosolyogtam egyet, hogy ez igen, szépen kezdődik a nap, jól esett a pihenés :)
Főzéssel sem bajlódtam, volt maradék még, azt ettük meg, szóval egy csomó idő megmaradt bónuszba :)
Takarításban, pakolásban nem fukarkodtam, de sokkal jobb úgy csinálni, hogy tengernyi az ideje az emberlányának.

Kedvemre való volt a délután is. Mikor már éppen belelustultam volna teljesen a napba, akkor fogtuk magunkat a Szerelmemmel, és jól elmentünk sétálni. Kialakult egy megszokott kis sétaútvonalunk, kellő távolság, kellő mennyiségű idő, kettecskén, Duna-part és áhhhhhh, hogy én milyen nagyon szeretem Őt :)
...és hogy a Szerelmem micsoda csuda szerencsés emberke... neeeem, nem miattam, bááááár :D Hanem mert megint talált egy négylevelű lóherét :) Elképesztő, hogy egyből kiszúrja, és hopp, megvan. Életem végéig mászhatnék négykézláb egy 3 hektáros réten, akkor sem találnék egyet sem! :)
Szeretem ezeket a kézenfogós sétákat, beszélgetni, és álmokat szőni, meg jövőt tervezni, hogy mi hogyan lesz és kész :)

Együtt töltős este volt, filmmel, meg pihenéssel, meg minden :)

Ma sem kell túlzásokba esni, laza lesz a vasárnap is. Jövőhéten már annyi parázás lesz úgy is. Kezdve Lilike vizsgáival. Tudom, hogy okos a csajje, kétségem sincs a sikere felől, mégis bennem van az aggódás, hogy minden rendben legyen vele! Aztán meg kedden dokis nap, ahova elkísér a Szerelmem :) Mondjuk ezek a hét elején lesznek, szóval minden hamar le lesz tudva, és nyugi lesz :) Ezt az univerzumnak üzenem, hogy MONDOM NYUGI LESZ! Nem kellenek gebaszok, bááár, a rosebb sem foglalkozik vele, amikor a fellegekben járok ;)

Csomó örömöm, meg boldogságom van, és ahham néha jól esne a világ szélére kiállni, és beleüvölteni a mindenségben, hogy kapja be mindenki akinek be kell, és boldog vagyok, meg szuperrendbenség van szép tervekkel. Így aztán eme csomó pozitívság feltölt erővel, energiával, szóval semmi sem lesz akadály!
Aztán meg úgy is elmondom, csak haladjunk előre :)

Néha azt gondolom álmodom, vagy csak alig hiszem, hogy a saját álmomat élem! Azokat az álmokat, amiket egyszerűen félresöpörtem, áhhh úgy sem lesz sosem így - és most jött egy ember, aki egyszer csak elkezdni az én elnyomott álmaimat teljesíteni, aki biztat, és erőt ad, hogy igen is minden úgy lesz ahogy akarjuk. Jól van ez így. Szükségem volt már erre, szükségem van Rá...

Minden ami volt jelentéktelenné vált. Az élet alig másfél hónapja kezdődött, és nincs megállj. Bár az is biztos, hogy múltból sokat tanultam, azért, hogy most ezeket az érzéseket élhessem. Hiszek abban hogy az élet nem véletlenül rendezi így a dolgokat. Nem a véletlen műve, hogy éppen most kapom, kapjuk ezt így. Új ez út, nincs kitaposva, de az biztos, hogy csak úgy lesz jó, és működő képes ha ketten, együtt csináljuk végig. Hiszek a sikerben. Úgy hiszek ebben az egészben, ahogy eddig életemben soha. Ez más. A legszebb, a legjobb, a legértékesebb. De ezt csak most tudhatom, hogy a múltban annyi mindent megéltem, túléltem. Az tanított meg így érezni.

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a kapcsolat is egy nagy feladat az életben. Én meg azt mondom, hogy nem feladat, hanem maga az élet. Ha már feladatnak érezném, már régen szar lenne. Megélem, és tisztelem. Hiszen Ő az akivel, együtt tudjuk megélni a jót, és harcolni a rossz ellen, avagy megoldni ha valami gebasz akarózna lenni. Ez nem feladat. Bár aki annak érzi, annak jó megoldást, vagy mittudomén mit, én addig másképpen érzek, és élem át :)

Nahh jó, nem okoskodom tovább. Megyek hasznosítom magam, kicsit ténykedek :) Szépséges napot mindenkinek :)








2017. május 18., csütörtök

40.

Beazonosíthatatlan erők uralkodtak felettem az utóbbi napokban. Jóóó inkább hetekben! Ezek az erők, vagy valamicsodák olyan 'semmihez semmi kedvem' dolgot küldtek a nyakamba. Néha csak ülök, és nézek ki a fejemből. Még gondolkodni sincs kedvem. 
Az is lehet "csupán csak" túlstresszeltem magam mostanság. Elsőre a ballagás miatt, hogy minden jó legyen, meglegyen, aztán jönnek a vizsgák Lilinek, bár tanul(t), meg készül(t), mégis bennem a frászosság, hogy sikerüljön neki, ne legyen semmi gebasz. A tanárok már jól betojatták őket, aminek cseppet sem örülök. Nem is értem miért kell az amúgy is stresszes helyzetet tovább fokozni. Szerintem kurvára rossz módszer ez arra, hogy tanulásra ösztönözzék a kölkeket. 
Emlékszem, amikor időszámításunk előtti időkben suliba jártam, minket is éppen így beszarattak vizsgák előtt. Aztán egyáltalán nem volt annyira vészes a helyzet, a tanárok is segítettek, még ha csak apróságokban is, de akkor is. Úgy jöttem ki a vizsgák után, hogy nem is értettem miért fostam előtte annyit...
Pedig beszéltem mennyi baromságot... Géptan tételekből a cikk-cakk varrógépet húztam, és tippem sem volt mit hordjak össze róla, csak azon agyaltam, hogy a kiskezemmel meg tudom mutatni hogyan lehet vele varrni, de hogy belül mi hol van, meg hogyan, és az miért - nem is érdekelt... A tanár segítség képen feltett kérdéseket, hogy halványlila dunsztom legyen már a dologról, de nem volt, csak tippelgettem, meg motyorogtam valamit, csak hogy beszéljek :D Volt egy kérdés, hogy nem tudom mi hány milliméterre megy ki - mondom 20, mert úgy emlékeztem hogy órákon olyan sokszor írtul le ezt a 20mm dolgot. :D Valahogy a varrógép műszaki része sosem hozott lázba, így hiába próbáltam tanulni a tételeket, egyszerűen annyira nem éreztem rá a tengelyekre, meg milliméterekre, meg mozgásokra, meg forgattyús valamicsodákra, meg hurokfogós cuccra - hogy fullstresszes állapotba ültem le a tanár elé, hogy ezen a műszaki szarságos izén fogok elvérezni....
Aztán a tanár jót mosolygott a 20mm-es válaszomon, és csak annyit válaszolt rá, kicsit hangosabban mint ahogy én motyogtam, "Igen, 3mm!" Legszívesebben hangosan felröhögtem volna, de nem tehettem, hiszen nagyon komolyan mondtam a semmit a cikk-cakk varrógépről. Végül a tanár mesélt nekem róla, és minden második, harmadik mondat után annyit kérdezett "Igaz?" Naná, hogy bólogattam, mint azok a kabala kutyák az autókban régen :D Végül a semmire kaptam egy hármast :D
Nahh, persze tudom, hogy nem lehet úgy sem elindítani őket a vizsgákra, hogy "nyugi srácok, úgy is átlökdösünk Titeket!" nem erre gondoltam, de nem is kellene állandóan fokozni a bajt... Lehet fele annyira sem lennének parásak, ha nem cukkolnák őket előtte. Mindegy is, ez magánvélemény, meg amúgy is ahány ember annyiféle képen éli meg az ilyesmit. Én minden esetre befostam annak idején a rémhírek miatt, aztán sokkal másabb volt az egész, mint amiről előtte beszéltek.

Aztán meg itt van ez a cukorterheléses vizsgálat is. Előtte is stresszeltem, meg ebben az egy hét várakozós időben is. Utálom ezt a várakozást az eredményre, aztán vissza a dokinőhöz. Szeretném már tudni mi van, mi lehet, meg annyi mindent kérdeznék már... Utána megyek a nőgyógyászhoz, az miatt is feszültösködöm, tőle is már milliót kérdeznék, de még várni kell... 

Akkor amikor úgy tűnik minden okés, és csinálom a kis dolgaim, de közben az agyam ezeken a dolgokon dolgozik ezerrel. Tudom hogy nem érdemes őrlődni rajta, meg türelem, meg a többi, de ilyen vagyok és kész. Nekem egyszerűen azonnal tudnom kell mindent :D

Szóval mostanság a belső feszültség miatt ha rám kötnék, a fél várost el tudnám látni árammal. De ezen is túl leszek. Tegnap nem volt kedvem semmihez sem. Még a házimelós dolgokhoz sem volt kedvem. Főzni sem. Csak úgy voltam, döglődtem az ágyon, dokikhoz való kérdéseken agyaltam, aztán feküdtem nehogy valami bajom essen - esetleg valamiben elfáradjak vagy ilyesmi - ezért aztán csak fogtam a telefonkámat és Honfoglalóztam. Egy kevésbé jól kezdődő Hosszú hadjáratban voltam benne, amit az utolsó pillanatban nyertem meg, mert iszonyú okos vagyok :D -illetve kurva jól tippelek néha - és a végén a luvnya, akivel harcoltunk az elsőségért, egy dühöngő szmááájliii fejet küldött nekem :D Ez feldobott, mert jól esett legyőzni, meg tetszett, hogy dühös :D Elképzeltem ahogy földhöz vágja a telefonját, egy játék miatt :D Ekkor aztán megnyugodtam, hogy a legnagyobb baj nem velem van :D

Tök érdekes módon akkor lettem minden nap jobban, amikor este hazaért a Szerelmem ;) 

Ma meg amúgy is javult az állapotom, mert hosszantartó, mély lustaságom a mai napon tragikus hirtelenséggel elmúlt! Nagyon aktív voltam. Házimelóban is maradandót alkottam, főztem is, virágokat is locsoltam, meg beszéltem hozzájuk, porból is kevesebb van, Domestos-szal sem fukarkodtam a lakás különböző pontjain, így aztán nálunk a baktériumok 99,9% elpusztult ma. 
Szóval minden amit tegnap nem csináltam meg, mert valami rézfaszú elvitte a aktivitásomat egy távoli univerzumba, azt ma pótoltam, és nahh... össze fogom szedni magam, csak néha kell egy kis áramszünet vagy mi :D

Mondjuk elnézve a Macskacsávót... az ő energiát is elvitte a rézfaszú, de ő nem talált még rá :D

Nahh de most megyek pancsolni, mert nemsokára jön a Szerelmem, és akkor már úgy sem fog semmi más érdekelni csak ő, meg az idő amit vele tölthetek. :)

Jóccakát mindenkinek ;)

2017. május 15., hétfő

39.

Ha valaki azt gondolná, hogy hanyagolom a blogot, avagy nincsenek gondolataim, vagy a Királylány szerelmes és semmi más nem érdekli, akkor neki üzenem, hogy szerelmes az vagyok, de elég sok minden érdekel, van sok gondolatom, és nem, eszem ágában sincs a blogot hanyagolni, csupán csak így alakulnak a napok. Bizony előfordul az, annyira fáradt vagyok, hogy nem megy az írás, nem találom a betűket, és képtelen vagyok a fejembe lévő dolgokból szavakat alkotni. 

Igazából nagyon várom ezt a hétvégét már. Hogy hogyan és mikor és miképpen lesz azt nem tudom, de szeretnék egy olyan reggelt amikor nem kell ébresztőre felébredni, lehet hesszelni. és lustálkodni, vagy amit úgy sem fogok tudni megtenni, hogy irtó sokáig aludhassak. Ezt a "de sokáig fogok aludni" dolgot tervezem egy ideje, de annyira megszoktam a reggeles műszakot, hogy hajnalban már akkor is felébredek amikor nyugodtan aludhatnék. Szóval ez az oka annak, hogy a sokáig alvás csak terv, de én magam vagyok az aki nem tudja megadni ezt magának. Úgy hogy végül is tökmindegy, majd hozzáedződöm a fáradtsághoz. 

Ahhoz is talán, hogy semmi sem akar összejönni mostanában. Szerda hajnalban, amikor dolgozni mentem buszjegyet akartam venni útközben, naná, hogy az a retek automata nem működött. Mert hát kell nekünk ez a hiperszupergigamodern kütyü, éppen csak egy baj van vele: szar... Nem először, és gyanítom nem utoljára. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor a postán, vagy az újságárusnál vettem buszjegyet aztán pá' ment mindenki a dóógára...
Ugyan ezen napon, éppen csak alig 20 perccel később, a dolgozóm előtt megálló pékséges kocsiból akartam Kata barátnőmnek kenyeret venni, de azt sem kaptam. Még éppen csak elindult a nap, de sikerélmény semmi....

Ma előbb léptem le melóból egy órával, hogy Lilike felvételijét intézzük. Megaszonták, hogy tyűűűűmegjjaaajjj lesz ha nem adja le időben a jelentkezést. Érettségizni fog. Remélem. Csak kettő apróságon múlik. Egyik, hogy sikerüljenek a vizsgái, a másik, hogy felvegyék a következő suliba. 
Szóval nem tudta hol is van pontosan az adott suli, ahol érettségizni akar, ezért mentem vele, mert én meg ott tanultam hajdanán...
Ahhoz képest mekkora világvégét hirdettek, ha nem jelentkeznek időben, most csak kezünkbe nyomtak egy darab papírt, hogy a vizsgák után azzal menjen vissza... Kezdőőőőőőődiiiiiiik......
A pont, amikor azt mondom, csak azért sem húzom fel magam. Csak azért sem gondolom azt hogy azt a kurva papírt már a jelenlegi suliban is kioszthatták volna. Egyszerű formanyomtatvány. 
Szóval mivel megfogadtam nem húzom fel magam, nem is tettem. Csak azért sem. A Virágpiacnál akartunk felszállni a buszra, amivel a következő objektumot akartuk megközelíteni, ahol még dolog volt. A hiperszupergigamodern kijelzős busznak éppen csak az, az egy baja volt, hogy szar... Sehol a világon nem volt kiírva rajta hányas járat. Úgy kérdeztem meg a sofőrt, hogy taxibusz, és odavisz ahova kérem, a jegyemért cserébe, vagy van konkrét útvonala esetleg...

A mai nap sikermargójára azt viszont mindenképp felírhatom, hogy Lilivel csudajót beszélgettünk. Volt jövőtervezgetés, volt egy kis nosztalgia, viccek is, minden :) 

Most meg kicsit lelépés van, majd folyt.köv következik.

39/2.

Igaz, hogy eltelt néhány nap, de most van néhány percem folytatni a pötyögést. Az van hogy csinálódik a hajam, éppen befestette Lili, szóval még szépül, addig pötyögök. Amúgy így a délutánba virágültetést akartam még csinálni. Naná, hogy éppen most nem kaptam a bóótba virágföldet. Nahh mindegy, majd holnap reggel elmegyek máshova venni. Az agyamra megy, amikor kitalálok valamicsinálást, és hülyeség miatt nem tudom csinálni. Eddig mindig volt virágföld a boltba, most hogy nekem is kellene már nincs. Jó én értem, hogy kertszezon van, de baaszkii nem mindenki lakik kertesházba, hogy kint ténykedjen.
Ezt most vegyék lebaszásnak.

Amúgy minden okés. Pénteken úsztunk SellőLillával. Jahh, nem is említettem megvannak a súlyzók :) Szóval torna újra ezerrel. Minden kifogás elmúlt, így aztán belevetem magam újra az itthoni mozgolódásba. Lesz majd bőven erő-izom :D

Hétfőn meg megyek vissza cukorterheléses vizsgálatra. Illetve remélem hogy megcsinálják, és minden okésságos lesz! Utána való héten meg endokrinológiára megyek, aztán meg nőgyógyászhoz, hogy segítsen álmokat megvalósítani... Tavaly még nem kértem belőle, idén már igen. De erről majd akkor ;) Aki meg követi a blogom, úgy is tudja miről van szó :)

Most megyek lemosni a hajam, aztán jövök majd csacsogni még ;)


39/3.

Közben megint elment egy-két nap... Nem az van, hogy ilyen sokáig tart lemosni a hajam, hanem az estéim szerelmesen telnek, és ahham, semmi kedvem akkor pötyögni, amikor csókolózni van lehetőségem :) A szerelem már csak ilyen :)

Voltam ma a cukorterheléses vizsgálaton. Tök jófejek voltak a laborban. Rögtön az elsők közt hívtak be. Tök sok minden volt felsorolva, hogy mit kért a doktornő, szóval teljes laborvizsgálat volt. Az első, vagyis nulla perces vérvételkor már érdeklődtek hogy hoztam-e olvasnivalót, mert két órát várni kell, aztán abba is beavattak, hogy ingyen wi-fi is van... Vérvétel után kellett meginnom a cukrosvizet. Atyaég - borzaszt volt! Emlékszem tavaly simán megittam, de most szörnyű volt! 
Az idő végül gyorsan eltelt, megtörtént a második vérvétel is, kifelé fizettem, aztán meg időpontot is kaptam jövőhétre az endokrinológiára. 
Egyenlőre ennyi, lassan lesz haladás, de elindulva az úton :)

Engem rohadtul kicsinál ez az időjárás. Az a délutáni beborulás, égdörgés, eső, meg áhhhhh... eltudtam volna aludni. 

Amúgy tegnap még a virágültetés is sikerült, köszönet érte a szerelmemnek, hogy eljött velem virágföldet venni. :) Teszi meg érezze magát még mindig lebaszva, hogy nem tudnak virágföldet árulni. 

Holnap már dolgozom. Igaz, hogy a mai nappal kicsit hosszabb lett a hétvége -bár szombaton dolgoztam- de ugyan úgy korán ébredtem. Ezt csak azért mondom, nincs miért irigykedni :D 

Most pedig lelépek, mert van még dolog, aztán csak várom a nagyon estét, hogy hazaérjen a szerelmem :)



2017. május 9., kedd

38.

Vasárnap elfelejtettem mesélni az anyáknapjáról. Bevallom a hétvége inkább a ballagásról szólt. Ennek ellenére nem feledkeztünk meg eme másik eseményről sem.
Igaz, az elmúlt 5 évben,-húgom halála óta- csak visszafogottan ünneplünk. Természetesen kap a Mama csokit - virág nem kell neki, csak nagyobb cukortartalommal rendelkező nasi - meg ölelés, meg minden, de aztán csendesen elvoltunk. Mindezt azért hogy ne zaklassuk fel Lilit ezen a napon. 
Minden évben megölelt, minden évben éreztette a szeretetét, de hát mit is mondhatna? Boldog Nénje napot, vagy mit? Néha szavak nélkül többet kap az ember. Néha a csend a legjobb. Idén viszont az ölelés mellé, kaptam egy nagyon szép rózsát :) Gyönyörűséges, nagyon örültem neki. Ránézek eme szép szál virágra és annyi minden jut eszembe... Többek közt természetesen a húgom, és főleg az hogy Lili mi mindenre gondolhatott miközben megvette... 
Éppen ezért is akarok teljes mindenemmel mellette lenni mindenben, segíteni amiben csak tudok, megadni a legapróbbtól, a legnagyobbig mindent.
Szóval volt anyákok napja nálunk is.

Olyan viszont nem nagyon van az emlékezetemben, hogy mikor kellett május majdnem közepén fűtést kapcsolni, ma viszont még ez is megtörtént. Konkrétan fáztam még hazaértem melóból, meg itthon is jól esett érezni, hogy langyos a radiátor. Ahhoz képest hogy hétvégén meg állítólag jól megsülünk majd olyan meleg lesz.....

Holnap akár hűvös lesz, akár nem - úszásos nap lesz. SellőLillával belevetjük magunkat a habokba :) Múlt héten pénteken kimaradt, készülnöm kellett a ballagásra, de ez már csak ilyen. 

Most viszont lazulok egy kicsit még, aztán várom haza a Szerelmemet, úgy hiányzik már. Misike is kénytelen csak velem beérni :) Szerintem a Macskacsávó is megszokta már, hogy a Szerelmemmel töltjük az estéket :)
Így olyan üres, és unalmas minden.... Most csak várjuk a Drágámat :)

2017. május 7., vasárnap

37.

Örömmel mondhatom, hogy semmilyen gebaszos hangulat nincs rajtam. Minden nagyon jó volt az elmúlt pár napban, nem láttam, és nem hallottam semmit Istencsávóról sem, szóval a mai bejegyzés semmi esetre sem fog róla szólni. :)

Sokkal inkább arról, hogy túl vagyunk a ballagáson :) Elballagtunk - ahogy a mai trendi anyukák mondják okos kis szájukkal. Így ahogyan mondani kell trendisen például azt hogy büfikéztünk, szopiztunk, alcsiztunk - mindent együtt kortól nemtől, de legfőképpen agyi kapacitástól függetlenül - mi elballagtunk :) Nahh jó én nem, de Lilike igen, és ááááhhhh....

Az egész ott kezdődött, hogy pénteken már szabadságon voltam, hogy mindenre jusson idő, meg maradjon is. Ez utólag gondolva is nagyon okos döntés volt. Egy kicsit itt vásároltunk Lilivel, egy kicsit ott. Még bevásárló listát is írtam előtte napokban, hogy az ünnepi menühöz tuti mindent megvegyek. Lilike készségesen segítségemre volt a vásárlásnál, bár iszonyú jókat röhögött azon, hogy a napokig készült listámat, rohadtul itthon felejtettem, szóval próbáltam ezerrel visszaemlékezni mit is kell venni... Tiszta hülye vagyok basszus! 

Pénteken már késő délután felé járt az idő, mire végre elkezdtem az ünnepi menü egy részét elkészíteni, hogy másnapra kicsit könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb legyen. (Amúgy az "A" menü pörkölt volt nokedlivel, a "B" menü meg rántott hús, petrezselymes krumplival, vagy rizibizivel. Uborkasaláta dukált mindegyikhez, de előtte tejszínes csirkeraguleves volt. Csak így egyszerűen, és mindenki talált magának valót) 
Szóval éppen főtt a pörkölt, közben sütöttem a muffint, a másik kezemmel szeleteltem a húst, a harmadikkal meg besóztam, a negyedikkel már kókuszgolyókat gyártottam........... mikor olyan este kilenc óra felé bevillant okos kis agyamba: "A kurvaéletbe nem vettem virágot!!!!!!" Próbáltam visszafogottan pánikolni, és azzal vigasztalni magam, hogy no para, elég nagy a város csak lesz egy virágbolt, ahol csinálnak reggel gyorsan egy csokrot....
Másnap reggel fél hétkor már úton voltam a Margaréta felé - csak hogy ne bízzam a véletlenre, rögtön a város legnagyobb virágboltja felé suhantam -  miközben gondolatban az Úrhoz szólottam.... "Tudom Mr. Mindenható, hogy nem vagyunk túl jóba. Hinni sem hiszek benned. De javíthatsz a helyzeteden, ha összedobsz egy csokor virágot nekem..... Cserébe nem osztom a híveidet túl sűrűn...eskü..."
Az Úr nem nyúlott le az égből egy tuti kis csokorral, de a Margarétában a "néni" csodaszépséges csokrot kötött. Csak ámultam, és bámultam, nahh meg persze fullra megnyugodtam, hogy virág is van! 
Meg nokedli is lett, mert végül a lista nélküli vásárlásom eredménye az lett, hogy réteslisztet nem vettem, csak másnap reggel. Akkor sem volt későn, de nahh... 

Lilike ballagására eljött ünnepelni, gratulálni a kisöccse az apukájával, Lili barátja Bence, Lili barátnője Szabinka is, mama is éppen ráért :D de aminek olyan nagyon örültem, hogy az én drága Szerelmem is ott volt mellettem. Mert tudom, hogy ez friss dolog még, de ilyen esemény egyszer történik az emberrel, szóval jól esett úgy ünnepelni, hogy én sem vagyok egyedül. Jó érzés osztozni az örömben. 

Büszkék voltunk mindannyian Lilire, két emléklapot is kapott! Meg is mutatom, mert így szép elbúcsúzni az iskolától:



Jajjegyemmegédespicinyszívét!!! Sugárzott a boldogságtól, jó kedve volt, meghatódott, gyönyörű volt Lilike. Olyan jó érzés volt őt így látni! 
Hazajöttünk, Szerelmemmel összefogva befejeztünk az ebédet, és ettünk....

Bárhogy is hozta az élet, örömmel töltött el, hogy ennek az egésznek részese lehetek, hogy láthattam-láthatom Lilit felnőni. Büszke vagyok rá milyen kisfelnőtté vált már, hiszem, hogy sikeres vizsgát tesz, aztán továbbtanul, hogy jó sokra vigye az életben. Azt szeretném, ha olyan lenne mint én... Vegyen el az élet azt amit akar tőle, de ne törjön meg, ne adja fel, akkor is küzdjön, és lépjen lassan de biztosan előre, fel, és learatja majd a megérdemelt babérokat! 

A tortát Kata barátnőm készítette a ballagásra. Igen, jól látjátok eszméletlen jól néz ki, és igen, nagyon jól gondoljátok éppen olyan finom volt, mint amilyen jól kinéz.
Igen, azt is jól gondoljátok bűnbe estem, sütit ettem. Ahham, igen, az kellene hogy lesüljön ezért a pofámról a bőr, de nem fog - ennek a tortának ember nincs a Földön aki ellen tudott volna állni!
Ha nem lenne ez a cukis kínom, simán bezárkóztam volna ezzel a tortával valahova a család elől, és betegre zabáltam volna magam belőle, de hát nincs mese - bűnbe esni is csak mértékkel szabad! :) 

Este két dolog miatt volt nagyon jó lefeküdni már. Egyrészt mert elfáradtam az egész ünneplősdibe, jó volt már megnyugodni, hogy minden okés volt, másrészt elmondhatatlanul jó érzés összebújni a Szerelmemmel, ő filmet néz, én meg őt :) 

Ma aztán a sok evést, hogy ledolgozzuk kicsit, Szerelmemmel sétáltunk egy jó nagyot. Sütött a nap, csicseregtek a madarak, tervezgettünk mindenfélét, aztán hazafelé a Szerelmem ilyent talált nekem:

:) Nahh, micóósztok?? Életem végéig kereshetném akkor sem találnék, a Szerelmem, meg hopp csak odanyúlt érte, és tessék :) Mondjuk valóban Ő a legszerencsésebb... micsoda áldás vagyok neki :D :D

Ez a kis négylevelű szerencselóhere éppen préselődik, szárad, és jól elteszem emlékbe :)

Egyemmeg az én kis szerencséskezű Szerelmemet :)



Most viszont mennem kell, egy kicsiny dolgom akad még, hogy aztán este már pihenhessek együtt a Drágámmal :) 

2017. május 2., kedd

36.

Bár nem volt szándékomban senkit a hitében megbántani, mégis ez a vallásosdi téma, rettenetesen ki tud akasztani. Mondjuk bármit képes lennék megtenni, hogy elfogadtassam az emberekkel, az önmagukba vetett hitet, hiszen bármi is legyen az, amit arra a bizonyos asztalra letettek életük során, azt csak is saját maguknak köszönhetik, és nem volt semmilyen Mr. Mindenható, aki mögöttük állt volna. Hiszen ha szétnézünk a világban - de most komolyan, milyen Isten képes erre??? Semmilyen. Mindent magunknak köszönhetünk, jót is, rosszat is! 

Persze, csak az én hibám az, hogy felhúzom magam olyan dolgon, amihez különben semmi közöm. Nem kellene foglalkoznom mások szenvedéseivel, és akkor nem is érdekelne milyen istenbe vetette a hitét, és milyen Isten nem segített rajta amikor püfölték, erőszakolták, lealázták, és így tovább...

Már meséltem, hogy az apám alkoholista volt. Ezzel tette tönkre a családot, a gyerekkorom -szerencsére - csak kis részét. Már ami a személyét illeti. A tettei viszont elkísértek felnőtt koromig. A nemtörődömsége, az hogy nem tudott más lenni, nem tudott ember lenni, csak egy senki, le sem szart igazából, hogy élek vagy sem, eszem valamit vagy sem, tanulok vagy sem, egészséges vagyok vagy sem... Fájt, hogy nincs rám szüksége, hogy nem kellek neki, hogy nem ismer. Fájt, hogy nincs emlékem róla, csak az hogy látom miként dülöngél az utcán, mert fullra itta magát, emlékszem arra az átkozott alkoholszagra, ami áradt belőle, és arra amikor részegségében behívott magához a fürdőbe, és úgy ahogy voltam, a kis fehér pólómban, és csíkos szoknyában beültetett maga mellé a kádba, ahonnan anyám kapott ki, nem pedig Istencsávó...
Nem kellett volna imákat mormolnom,  fohászkodni Mr. Mindenhatóhoz, hogy legyek jobb gyerek, és akkor apám nem iszik???
 A tegnapi könyv alapja ez volt. Él egy nő a férjével, a nő olyan mint a rabszolga, főz, mos, takarít, az urának a seggét nyalja, kívánságait lesi, cserébe jól megverik, megerőszakolják a gyerekszobába úgy hogy tűrje csendbe, hogy a gyerek ne ébredjen fel, majd a kedves férj mint aki jól végezte dolgát elment édesen csucsukálni, a nő meg lelépett véresen karjában a gyerekkel, és akkor a szent anyja csak annyit tudott mondani Imádkozzon Istencsávóhoz, hogy jobb feleség legyél??? Komolyan így kell működjön a dolog???

Ha más gyenge, nulla, mihaszna, tróger...stb... még én kérjek Mr. Mindenhatóságától elnézést, hogy nem vagyok hajlandó szenvedni, csak hogy Krisztuska örüljön???

Áhhhhh, mindegy is. A világot már Mr. Mindenható megváltotta vagy mi... eszembe sincs ezt tenni nekem is. Minden esetre nagyon mélyen elgondolkodtat a történet engem, ami csak azért nem baj, mert erősebb lesz az önmagamba vetett hitem. 
...mert ami nem pusztít el, megerősít!

Amúgy meló közben is agyaltam a témán rengeteget. Próbáltam meglátni a jó oldalát, de számomra nincs olyan. Már így is sokat változtam, talán e téren is fogok egyszer... 


Délután már egészen más gondolataim voltak. Próbáltam a teendőkre koncentrálni, avagy összeszedni magam, hogy csináljam a dolgaimat, de semmihez semmi kedvem sem volt. Így aztán minden kicsit tovább tartott. Ha azt tehettem volna amit akarok, akkor elfeküdtem volna csak az ágyon a és sajnáltam volna magam ezerrel. Pontosan nem tudom miért. Vagyis nahh - tudom miért...

Tavaly amikor kiderült, hogy PCO-s vagyok, megfogadtam, hogy csak azért sem hagyom, hogy ez uralja az agyam. Változtattam az életmódom, de azt akartam, hogy ne ez uralja az agyam... Nem nagyon megy ez a része. Hiába minden, vannak még gondjaim a PCO miatt. Erre elkövettem azt a nagy butaságot, amit nem engedtem meg magamnak eddig... böngésztem a neten, egy csomó kérdés után. Olvastam persze egy csomó választ is hozzá, és naná, hogy csak rosszabb lett... Lélektájon rosszabb. 
Miért éppen én, miért kell ennek így lenni, másnak miért egyszerűbb nekem miért nem... és a többi ilyen önpusztító válasz nélküli kérdés. Azt hiszem kicsit csodát is vártam, amikor elkezdtem csinálni az új életmódot, de a csoda elmaradt. Még mindig nem kóser a dolog, és nem is értem az egészet... 

Még jó, hogy a Szerelmem elfogadott így, ilyen selejtesen, hogy ő nem fogja fel annyira drasztikusan, hogy lát benne reményt és így tovább. 
Igazából azt hiszem, csak valami félelem van bennem, hogy nem akarok neki csalódást okozni. Így aztán szeretnék olyan lenni mint a többi nő. Vagyis semmi esetre sem szeretnék olyan lenni!!! Inkább úgy fogalmazok, szeretnék mindenféle cisztáktól mentes lenni, ami akadályozhat abban, hogy.... ááááhhh... mindegy.

Ez van. De az biztos, hogy még egyszer inkább nem olvasok el semmit a témában. Egy hónap és újra megindulok a dokikhoz, majd ők megmondják a tutit.... vagy valamit biztosan. 

Mára viszont nem vagyok hajlandó már semmi sem agyalni, csak várom hogy hazaérjen a Szerelmem! Összebújva akarok elaludni, és akkor már jó lesz minden!!! 

2017. május 1., hétfő

35.

Május 1. - hétfő. Az a hétfő amit szeretünk, mert nem fárasszuk magunkat melóval :)Ilyenkor egészem más hangulatban telik a nap!

Ma megszűnik a Hotdog. (Közösségi oldal, nem a kaja - aki esetleg nem ismerné vagy tudná) Ez is meghalta magát mint az IWIW. Hát van ez így. Facebook világ fekete űrje benyeli az összes már-már szunnyadó kiscsillagot!
Régen az, az oldal még jó volt, aztán leamortizálódott - nahh jó legyünk őszinték eldedósodott. Vagy aki éppen nem dedós volt, az szexmániásnak adta volna be magát, vagy adta be magát olyannak, aki vevő volt rá. Már nagyon kevés normális ember maradt ott, -jahh nem, a profiljuk maradt csak ott.
Több mint egy éve nem léptem be oda én sem, az oldalam mégis csak úgy volt ott. Semmi sem történt vele, éppen csak egy rosszul felépített, megálmodott rendszere volt annak az oldalnak, és a hozzám hasonló eltűnt trógereket nem törölte, hanem hagyta, hogy csak úgy lógjon a levegőben az oldal. Aztán hallani lehetett a végről, és megpróbáltam belépni, hogy megnézzem, amúgy az egy évben mi is történt ott... Semmi. A szokásos übernagy semmi. Pont ezért nem érdekelt már.

Azt kérték mentsük onnan ami szükséges, vagy végleg elveszik. Hát nekem semmi sem volt ott, szóval vihetik, törölhetik, semmisítsék csak meg nyugodtan. Felesleges volt eddig várni.

Két olyan ismeretséget sikerült kötnöm ott, ami kitart a mai napig is. Barátokká lettünk, de a legtöbb emlékemben próbáltam kerülni az agyhalottakat. Például azt az idős pacákot (nem hívom azért sem úrnak, mert se közel, se távol nem volt benne semmi úrias) aki rá akart venni valami szektába való belépésről, vagy nem tudom mi volt az, de durva szöveggel bombázott. Sosem érdekelt engem az ilyesmi. Egy leszbikus tiniluvnya sem akart egyszer leszállni rólam, vagy az a nemnormális pacák, aki mindenáron webcam szexet akart. Hiába mondtam neki, nem akarom nézni hogy szereti magát, mert kiröhögném, ő úgy is vállalta volna :D Nyomorék idióta! Remélem azóta már leharapta a csúnyáját valami szupertelhetetlen luvnya :D

Egyetlen, amit mutatni tudok onnan, az a rólam című részben írt bemutatkozásféle dumám... 4 évvel ezelőttből:

"32 és fél éves vagyok. Bár nem tudom ez mennyire fontos, azért megosztottam Veled.
Voltam már itt egyszer... vagyis kétszer. Elmentem máshova is világot látni. Nálam ez már csak így megy. Önfejű, makacs fruska vagyok. Ezért jövök-megyek :)

Ne keress azzal, hogy kapcsolat, és azzal sem hogy webcamon szexeljünk, mert túlságosan komolytalan vagyok, és szét röhögném magam még Te játszol magaddal. Háááááát kell ez Neked???
Ha éppen nincs kedvem alkotni, akkor olvasok. Mert nem vetem meg a könyveket. Robin Cook az abszolút kedvenc, de sok olyan író van akinek tetszett néhány műve... Paul Sussman, Jean-Pierre Montcassen könyveit is szívesen veszem a kezembe. Vagy Kovács András Péter humoros történetei is bejöttek nekem. Olvasd el... vagy nekem mindegy, mit csinálsz.
Rák jegyben születtem, és minden rossz tulajdonsága megvan bennem. Ezért nem tudok szabadulni a múlttól, és éppen ezért van az hogy egyik pillanatban nevetek, a másikban sírni tudnék.
Ha viszont eljutottál eme sorig úgy, hogy végig olvastad amit ide pötyögtem, akkor büszke vagyok Rád.... még van aki szereti a betűket...
Vannak dolgok amiket utálok. Ilyenek az emberek. Bocs. Ne vedd magadra. Ez van. A bogarakat is utálom, meg a meleget, a nyarat, a nyálkás csúszómászókat, a plázahibrideket, a trendi agyhalottakat (ezeket azért emeltem ki mert nem emberi fajok) meg a sárgadinnyét is utálom, meg a frissen nyírt fű illatát is.
Amit viszont nagyon-nagyon szeretek az a víz. Tópart, folyópart, akár csendes esővel, vagy csak csenddel, nyugalommal. Az erdei faházakat, a várakat, magát az egész erdőt, különösen a Vértest, mert szép, és vicces emlék fűz hozzá. Szeretem hallani, amikor az almába harapok, és szerettem a sörös, vagy üdítős doboz pisszenését hallani amikor felbontom, és a toll sercegését a papíron... Szeretek alkotni, szépet kitenni a kezemből. Szeretek írni, és ha tehetném sosem szólalnék meg.
Szeretem a zenét. A hangszeres zenét. Ütemes, vagy lágy, bármi jöhet. Szeretem a ropit, és szeretek aludni. Szeretek egyedül lenni, és gondolkodni. Szeretek sétálni, és szeretnék szemüveg nélkül jól látni :D"

A szeretet csak úgy jött belőlem már akkor is :) Mondjuk ezt a régi Tollkóros blogom olvasói tudják nagyon jól :) Nahh mindegy. Ezen fenti "kivagyokén" részlettel el is temettem a Hotdogot. Meg van emlékezve róla, és ennyi. 

Más téma. 
Amin igazából dühöngök néhány napja. Olvasok egy könyvet. Elizabeth Kim - Tízezer könnycsepp című könyvéről van szó. Elizabeth a könyvet önmagáról írta. A születéséről, az árvaságáról, hogyan került Amerikába nevelőszülőkhöz, gyerekkoráról, a házasságról... és a többi... De a történet nem ilyen egyszerű természetesen!
Gondoltam, hogy egy önéletrajzi könyv, szenvedéssel lesz tele, de arra nem gondoltam, hogy már megint Mr. Mindenhatósága lesz benne, Őszentséges Istencsávó uraság... Először, amikor megemlítésre került Mr. Mindenható reméltem, hogy csak pár sort pazarolnak el rá, de nem... A könyv felében benne volt...
Elizabeth Amerikában egy szupervallásos (elmeroggyant) családhoz kerül, akik úgy élték az életüket, hogy minden tettük, gondolatuk, szavuk, és minden cselekedetük Mr. Istencsávó Őszentséges nagyságának tiszteletére tették. (Miiiiivaaaaan????) 
Ha a fél karjuk leszakadt volna, és csöpögött volna ki belőle a vérük, elmondtak volna egy Áment, és még örültek is volna, mert Krisztuska a kereszten is szenvedett, és ő most boldog a fater mellett, és boldognak nézik együtt édesen ketten, hogy a Földlakók hogyan szenvednek, amivel átérzik Krisztuska szenvedését. (Miiiivaaaaan???)
Mr. Mindenhatósága nevében még egy suttyóhoz is hozzáadták, aki Krisztuska, vagy a fater nevében ütötte-verte Elizabeth-et, lealázta, és igazából semminek sem tartotta mert a Mr. Úr a kitalált regényében megaszonta okosan, idézem a könyvből: "a Biblia az isten szava; a feleség engedelmességgel tartozik az urának..." (Miiiivaaaaan???)
Amikor úgy megverte a férje, hogy elmenekült végül tőle, és szentséges anyjához ment az ezekkel a szavakkal vigasztalta, idézem: "Azt ajánlom imádkozz, és kérd az Istent, hogy jobb feleség váljon belőled." (Miiiiivaaaan???) 
Ez a nő már csak szarni nem szart a férje helyett, hogyan legyen jobb??? 
Gyermekkorában esti program az volt, hogy nevelő szent anyuval, meg szent apuval leültek Bibliát olvasni... (rémes) Megkérdezte őket miért hiszik el Isten szavát, erre azt mondták neki, "Mert a Biblia ezt mondja" Aztán persze gyorsan mielőtt Mr. Mindenhatóságos Őszentséges Istencsávó meghallotta volna eme rút kérdéseket, gyorsan eképpen kellett imát kántálnia: "Uram, bocsásd meg Nekünk, hogy kétségbe vontuk szent szavaidat!"  (áááááááááááááááááááááááááááááááááá)

Kezemben a könyv, és felszabadulnak bennem olyan érzések, indulatok hogy tiltakozni akarok, hogy lázadni akarok, hogy el akarom tiporni ezt az Istenkultuszt, ezt a mocskos hazugságot! 
Nem akarok tudni ezekről a templomba járó katasztrófatúristákról semmit! ...ember a kereszten, gyilkos szentfater, pedofil-piás papok, tömény bizonyíthatatlan hazug sztori egy regényben... csodás... Ámen nektek....

Témát váltok mert csak felbaszom az agyam...
Illetve mégsem! A könyv túl van Mr. Istencsávóra fogott kifogásos, f@szságokon, szóval Elizabeth a kislányával éli az életét, és megannyi nehézség vár rájuk - de hát már tudjuk minden szarnak örülni kell, mert Krisztuska bódottá lesz tőle, még veri a csúnyáját egy felhőn ülve, hogy "Tyűűűdef@szamindekiszenved"

Szóval van a könyvben egy olyan rész, ami olyan csodásan van megfogalmazva. Annál a résznél van ez a bekezdés, ami arról szól, hogy a sok verés, és bizalmatlanság, csalódás miatt sokáig félelem volt benne, amikor az emberek közeledtek hozzá. Ennél a résznél úgy gondoltam, nagyon sokan éreztünk így más jellegű csalódás miatt... Muszáj idéznem ezt a bekezdést, mert így, vagy úgy, de sokan fogják megtalálni benne a maguk érzéseit:

"Ha valaki arcon csókol, az még mindig leírhatatlanul boldog érzés számomra. Miután oly sokáig sóvárogtam azután, hogy valaki megcsókoljon, képtelen voltam megunni azt a fenséges érzést, hogy valaki érdemesnek tart arra és nem utálja azt, hogy megcsókoljon. A csókot sosem tekintem olyasminek, ami kijár nekem. Mindig égi ajándéknak tartom. Minden alkalommal valóságos csoda, ha látom, hogy valakinek az arca szerelmes vággyal közelít az én arcom felé és, hogy örömteli érzés fut át rajta, amikor az ajka a bőrömhöz ér."

Ezzel zárom a könyvről alkotott dühös, vagy éppen elgondolkodtató agymenésemet. Bár a lázadás bennem, vagy az érzés hogy beleüvölteném a világba ÉBREDJETEK MÁR FEL!! ÁT VAGYTOK BASZVA!!!- még nem múlt el! Pedig szándékosan kerülöm a témát, hogy nyugis maradjak, de belefutok ilyenbe állandóan. 

A héten viszont tuti egészen máson jár majd az agyam. Szombaton ballagás lesz, a menü már a fejemben, ruhám nincs, de majd az is lesz :D Meg aztán annyiféle mindenségen jár az agyam, hogy nekem nincs arra időm hogy Krisztuskára figyeljek meg a gyilkos faterjára. 
Most itt már nem, de a következő posztban mesélek arról mi az a sok szép gondolat ami az én agyamat uralja :) De ezt ki kellett adni magamból :)


A végére, hogy kinek ajánlom a könyvet... : Minden gyengének! Mindenhonnan fel lehet állni, de csak is önmagunkban való hittel! Mi teszünk meg lépéseket, mi akaratunkkal érjük el a célokat, a mi lehetőségeinkkel, saját erőből, saját kitartással!!! 
És senki ne bassza fel az agyát rajta, mert nem érdemes. Tudom, hogy nem érdemes, csak én nem tudom nem felbaszni az agyam ezen :D 





2017. április 27., csütörtök

34.

Fáradt vagyok, minden elképzelhető módon. Pihenés képen lánykodom. Csináltam egy laza, alacsony koffein tartalmú tejeskávét, csak így délutáni tök jó dolognak. Itt hesszel előttem a bögrémbe, és egy kortyot sem tudtam inni, mert valahogy éppen közben jutott eszembe, mi tehetné lányos pihenőmre fel a koronát, mint hogy feltoltam egy eukaliptusz illatú, zöld maszkot a képemre, hogy pihenés közben olyan szép legyek hogy csak nahh :D
Nahh jó semmi túlzás, ahhoz kéne egy csoport plasztikai sebész. Egyik a képemet varázsolná csodássá, a másik leszívná a zsírt, a harmadik meg csöcsömmel kezdhetne valamit. Nem kéne ám túlzásba esni, nem vágyom kacsaszájra, meg a csöcsömet sem akarom a nyakamba húzatni, még a szarkalábakkal is ki tudok békülni, szóval mindent lehet csak módjával. :)
Viszont ez a szépítős maszk, úgy összehúzza a képemet, hogy ezután bármit lehet rólam mondani, csak azt nem nagyképű :)
..és a tejeskávém... annyira jól néz ki itt előttem, de a képem éppen szépül, a száradó cucc alatt, és most még csücsöríteni sem vagyok képes, hogy belekortyoljak... Ennyi eszem legyen bakker... :D

Amúgy nem vesztem, ha esetleg valaki aggódott volna, hogy miért nem pötyögtem. :D Egyszerűen minden napra volt valami, ami miatt az írás egy kicsinyt háttérbe szorult.

SellőLillával voltunk úszni. Ma, és tegnap. Most újra olyan élmény volt, mint az első alkalommal. Kettő hét maradt ki, ezt az időt dögledezéssel töltöttük egészségtájon. De nincs olyan vírus egyenlőre a Föld nevű golyóbison, ami ki tudna irtani minket, szóval újult erővel csaptunk a habokba - jól bele. Tegnapi úszásos nap nekem mondjuk jobban esett mint a mai. Tegnap kevesen voltak, és sokkal jobb úgy úszni. Ma valahogy csak azt láttam, hogy jönnek az emberek, egyre többen vagyunk a pályán, de hazamenni senki sem akart. Igazából nem is lenne baj, hogy sokan vagyunk, ha mindenki rendesen úszna, és kész. Elférnénk, mindenkinek jó lenne, és így tovább...
De vannak önjelölt szuperhősök, akik rohadtul elhiszik magukról, hogy minden úszásnemből kiválóan tudnak teljesíteni. Holott a csávó hátúszásos technikája kiverte nálam a biztosítékot, amikor nem szabályos karmozdulatokkal hajtotta magát, hanem szinte már oldalra csapkodó - vergődő kacsapapára emlékeztető izét művelt! Igazából nem kikerültem, hanem menekültem előle. Szerencsére vergődő üzemmódban nem bírta sokáig, így 100 méter beazonosíthatatlan viziprodukció után, ő is jobbnak látta elhagyni az objektumot.
Aztán volt egy csaj is akiről esküszöm nem tudtam eldönteni, hogy igazából tisztában volt-e azzal, miért is jött el egy uszodába. Nem vagyok benne biztos, hogy épp volt elmében amikor magára kapta a fürdőruhát.

Azért nem értem, mert mi Sellőlillával kitaláltuk ússzunk, vettünk bérletet, aztán megyünk és úszunk. SellőLilla néha úgy megy mint a Vöcsök, de úszik, a pályát normálisan használja, és így tovább. Az olyan, aki meg csak odajön vergődni, kínlódni, úgy hogy még neki sincs fogalma arról pontosan miért is csinálja, hát azt nem bírom! Nahh meg a versenyezgetős csávó. Igazi nagy király akar lenni, de még rendesen úszni sem tud, mégis kinéz magának valakit, és marhára örül ha ő nyer :D Végül is így jó a buli :) Ha viszont vesztésre áll, feladja és kinéz egy másik embert magának versenyzésre :)

De ma volt egy jópofa bácsi, aki minden leúszott 100 méter után ivott a medence szélén hagyott zöld kis műanyag flaskájából valamit. Éppen odaértem a medence széléhez, pont szembenéztünk, erre a bácsi vigyorgott, meg biccentett a fejével és jól meghúzta az üveget :)

Hazafelé busszal jöttem, és marhára nem tetszett, hogy elkezdett esni az eső. Már mint a buszon minden okés volt, nem úgy értem, csak nahh - leszállás utánra gondoltam, hogy nem jó ez a szakadó eső.

Nem pötyögős időmben a Szerelmemmel is voltam - gondolhatjátok. Tiszta romantikásan összebújtunk, és démonos filmet néztünk, és együtt ébredtünk reggel, és együtt morgolódtunk, hogy nincs kedvünk dolgozni :) Aztán a mi kis tök jó esténket megismételtük, és akkor már hibrides filmet néztünk romantikásan összebújva :) Meg voltunk sétálni is, romantikás dolgokat csinálgatunk mi kettecskén :)
Éppen ezért már várom a hosszúhétvégét is, hogy még több romantikásos dologgal üssük el az időt :)

A másik dolog amivel még sokat foglalkoztam, de aztán csak a végére értem, az a lomtalanításos pakolásos kihívásom a tárolóban -volt. Kata barátnőm segített nem kevés szemetet elvinni, és leadni a lomtalanításra kijelölt helyre, és komolyan mondom, boldogság járt át utána, hogy végre annyi szartól megszabadultam. Másnap szinte egész délután a tárolóban voltam, hogy a többi mütymürüttyöt is kiszanáljam. Most tök jó kimenni, és végignézni a rendbenségen. Nahh jó azért csak úgy unaloműzésként nem járok ki nézelődni, de nahh, akár meg is tehetném :)
Amúgy titkos terveim közt szerepel a tárolóval kapcsolatban még egyéb szépítős ötlet, de majd módjával, meg majd egyszer, most vannak más fontosabb tennivalók.

Már nem sok és Lilike elballag a suliból... Alig egy hét. Komolyan mondom iszonyú sebességgel megy az idő. Vannak tervek, de még fejben sincs kész minden.
Amúgy már a tablójuk is kész, kikerült a szökőkúttal szembeni húsbolt kirakatába :) Akit esetleg érdekel, és győri meg minden, akkor úgy is tudja hol van, és miről csacsogok!

Most viszont lefekszem aludni, mert ha holnap karikás szemmel és nyúzott fejjel megyek az alkalmassági vizsgálatra, akkor mást nem, csak azt pecsételik rá a lapomra, hogy életképtelen!
Utána megyek csak a dolgozóba. Szóval rövidebb munkásos nap, de az a vizsgálat, meg az egész hercehurca.... hmmm.... jahh és meg kell játszanom, hogy olyan szemüveges vagyok, hogy csak nahh, mert ember nincs a Földön aki felfogja közelre látok,  távolra nem, meg aztán messzire amúgy sem merenghetek meló közben :D

Nahh jóccakát :)

Cuppanós ;)