2017. november 7., kedd

55.

Aztaaa mennyi idő telt azóta hogy utoljára pötyögtem. Nekem nem tűnik ennyinek. Többféle mindenség az oka. Az egyik, hogy a Szerelmem délutánosba nyomja a melót, már egy jó ideje, szóval kevesebbet találkozunk, és amikor meg olyan van, hogy no melo, akkor meg tök jó az időt együtt tölteni, és hááát igen, eszemben sincs gép előtt ülni és pötyögni.

Az együtt töltött időbe sokmindenség fér bele. Sétálunk nagyokat, vagy éppen pihenős meccsnézés van. Persze feléhez sem konyítok a meccseknek, de megkérdezem kinek kell szurkolni, és tényleg nagyon izgulok ám az adott csapatért, ha olyan van, de közben bevallom én inkább az angol tudásom fejlesztem... Sims-ezek :D Marha jó, komolyan :)

Van már egy csomó mindenem :D Emberek - felnőttek, meg gyerekek, házak, meg dolgoznak, meg főznek, meg tök sok feladatot oldanak meg, lovam is van kettő, de lóvém, az alig... Éppen ezért sikerült parlamentet összehozni, hogy legyen politikusom, mert azt gondolom az majd jól megszedi magát,  mert valóságban is így működik. Jelenleg a Nichtclub-om épül. Gondoltam ott fogom működtetni a maffiát, mert szerintem abban is tök sok pénz van. Gondolom. Szóval ha lesz maffia lehetőség, akkor 36 óra múlva hely is lesz hozzá :D
Szóval ilyesmivel is elmúlatom az időt. :)

Olvastam is. Kaptam kölcsön könyvet. Mittelholcz Dóra Tündérmese kis szépséghibával cimű könyvét olvastam el. Megrázó, elgondolkodtató, és szomorú.

Filmet most nem néztem, azt nem tudok ajánlani.

Ilyen csendesen visszafogott napokat, heteket éltem meg manapság. Nem történtek egetverően nagy dolgok, nem mentem világgá, és jöttem vissza, szóval nincs mesélni való. Az idő múlását várom jelen pillanatban is, hogy Szerelmemmel lehessek.
Orvosnál sem jártam mostanában ami rém furcsa nekem is. Tyűűmegaztaaa eltelt pár hét, úgy hogy nem vártam hosszú kínzó perceket dokira...

Ha meg végképp ráérek a naptárat bámulom, és számolom mennyit kell még dolgozni karácsonyig. Nem a Jééééézusomat várom annyira, hanem csak hogy ne kelljen dolgozni :D

Macskacsávó Mihály is tök visszafogott. Most is csak ül a radiátor előtt, élvezi az abból áradó hőséget, ami oly bamba-buta fejet vált ki belőle, hogy arra vagy nincsenek szavak, vagy csak én nem ismerem őket. Szóval laza a csávó...

2017. szeptember 28., csütörtök

54.

Sűrűbben szerettem volna pötyögni, de ez van. Így jön ki az időben. Most azonban leporoltam a gépem, és ezerrel keresem a betűket.
Az van hogy beteg lettem. Csúcs. Két lehetőség miatt lehet ez: 1; mert megfáztam én egyedül, 2; elkaptam anyutól meg Lilitől, mert ők is betegek voltak, és mondjuk szolidaritásból, hogy ne csak nekik legyen szar, átvettem a göthösséget.

Kedden bár vittem forró teát a melóba, azt gyorsan meg is ittam, fokoztam a bajt tüsszögéssel, orrfújással, és igazából csak az ágyamra tudtam gondolni, hogy mennyire jó lenne a forró teát ott inni, és pihenni, miközben baromira sajnálnám magam, hogy de qva jó, hogy ilyen állapotban vagyok. Végül feladtam a szenvedést, meg hallgattam SellőLillára, hogy ne b@sszam el a nyaralását, ne miattam legyen beteg, mert mint két lábon járó vírushordozó, kínlódom a melóhelyen, így szóltam engedjenek haza, vagy legalább is el onnan útközben "meghalni" valahol.

Amikor az ember szupergyengeségben szenved baromi hosszú tud lenni egy 20 perces sétaút. Nem beszélve arról az agyhalott idiótáról akit sikerült kifognom, és a hátam mögött cammogva telefonált... Illetve üvöltözött a telefonba ilyeneket, hogy "NEM RAFI, HANEM RATYI!" Eme mondatot úgy ötször ismételte el üvöltve persze, majd volt anyázás, meg süket idiótázás is. Szerintem mindkettő idióta volt, de mindegy. Már a Grabo sátornál voltam amikor meguntam, hogy alapjáraton sincs ehhez hangulatom, de betegen még úgy sem, szóval nem vártam a lámpásra, hogy átengedjen, lekanyarodtam és a parkkal szemben mentem át az úton. Így nem kellett tovább hallgatnom, az amúgy is értelmetlen telefonba való üvöltözést. Gondoltam ha a parkon keresztül megyek, legalább csendességben haladhatok az ágyam meg a forró tea felé...

Itthon aztán írtam a Szerelmemnek, hogy azt hiszem game over... Lejött hozzám, ő főzte meg nekem a teát :) Jaaaajjjdeszeretem :)
Estét nála töltöttük. Ő meccset nézett, én meg szenvedtem a tüsszögéstől, orrot fújtam, és szétszórtam a bacikat... De még dögledezni is jobb úgy, ha ott lehetek mellette! Meg aztán olyan finom teát tud ám csinálni :)

Tegnapi nap az orrfújás alábbhagyott, de egész napra kitartott a fejfájás. Inkább tüsszögés, vagy bármi, de a fejfájást azt nagyon utálom. Délután még a Szerelmem dolgozott, én ágyban voltam, aludtam, és kértem mindenkit az univerzumban, a túlvilágban és minden létező(???) helyen, hogy vigyék el messzire a fejfájásomat. Amúgy marhára nem hallgatott meg senki. Csak úgy mondom...

Mindegy, hagyom a fizikai kínlódásomról szóló részt. Majd jobb lesz. Így még nem maradt senki. Azt hiszem.

Rég meséltem a gyámügyről... Ez még augusztusi sztori, de az a hónap egészen másról szólt. Elterelte a figyelmem a terhesség, majd a baba elvesztése, szóval még ha ezer más is történt, nem nagyon volt kedvem mesélni... majd most.

Szóval... aki(k) régóta követik, követték itt vagy máshol a sztorizásomat, azok tudják, hogy mindig elmeséltem, éppen mi zajlik gyám ügyben is. Ezért vannak akiknek nem újdonság ha azt írom megint mennyire zavaros volt, mennyire feleslegesnek érzem, és mennyire várom a végét a dolognak. Sokat írtam arról mennyi keveredés van ilyenkor, mit miért kell bizonygatnom, amikor nem érzem úgy hogy kellene bármit is...
Idén is minden úgy kezdődött, ahogy mindig is... A sok orvososdi elterelte a gyámügyes dologról a figyelmem, bár többször eszembe jutott, de aztán felejtődött is a rendszeremben. Ezért aztán egy nap ismeretlen számról hívtak... A gyámügyről, egy számomra idegen ember mondta, hogy lassan mennem kell működési jelentést tenni. Jött agyban egy "Bassszus elfelejtettem" dolog, de mondták ááááááh semmi baj, jobb később mint soha. Egy percben tájékoztatott a nő, hogy ő vette át az ügyünket, mert csak. Szuper! Idén se legyen egyszerű.
Tavaly kétszer mentem vissza, mert kitalálták, hogy mivel Lili már nem annyira kislyány, kérnek tőle is egy részletes jelentést. Ebben arról kellett sztoriznia, hogy nem verem, nem kínzom, etetem, és szeretem, mindene megvan, és akarja hogy én maradjak a gyámja. Marha jó ám ilyenekről csacsogni, meg minden....
Nahh mindegy.
Mentünk a kapott időpontban a gyámügyre. Az új ügyintézőnk amúgy szimpatikus volt. Ahhoz képest hogy úgy indultam, órákig ott leszünk, új nő, új szokás, véget nem érő számadás, bizonygatás, és ilyenekre voltam felkészülve, ahhoz képest a dolog tök gyorsan zajlott. Igazából olyan volt mintha én ott sem lettem volna. Lili velem jött, és jobbára vele beszélgettek, és mivel ő nem hülyegyerek, ezért tök szépen meg illedelemesen, meg főleg türelmesen válaszolgatott.
Nézegettünk számlákat, beszélgettek a jövőről, a suliról, hogy mit tervez érettségizés után, meg hogy jajj de jó, mert a barátja kint várja, és az is milyen jó hogy az párommal is szuperül kijönnek, és még a baba is jön.........
Bár nem voltunk hosszú időt ott mégis hazafelé a buszon már éreztem, hogy úgy vágyom pihenni. Valahogy az akkor még terhes állapotom sok energiát emésztett fel. Már közel járt a busz az itthonomhoz, amikor hívott a gyámügyes telefonon, hogy elképesztően nagy baj van, nem írtuk alá a papírokat, mert a szupercsacsogásban az valahogy elfelejtődött..... király...
Úgy döntöttem nagy hirtelenségben, hogy leszarom, nekem pihenésre van szükségem, és megígértem, hogy reggel nyolcra ott leszünk, és minden aláírok, aláírunk, de most ha meghurcolnak sem megyek vissza az hótziher!

Amúgy ez volt az utolsó számadás.... 5 éve vártunk Lilivel erre a napra, hogy hagyjanak minket nyugodtan élni. Persze megértem, hogy nekik tudni kell, hogy rendbenség van, de ezer sebet tépnek fel, minden alkalommal, és valahol mélyen tök szar érzés, hogy azt bizonyítsam számlákkal meg mindenféle papírokkal, hogy igazán jófej vagyok. Miközben a bolygón mindenki olyan amilyen, nem tartoznak beszámolóval senkinek... Jövő februárban Lili 18 éves lesz, nagykorú. Hivatalosan megszűnik a gyámság. Ezért más teendőnk nem lesz mint írunk egy papírt majd arról, hogy nagykorúvá válása miatt sem fog semmi változni, ugyan így maradunk egy fedél alatt, aláírjuk számtalan helyen, aztán vége...

Ma is furcsa még, ha megyünk vásárolni, vagy Lili ha vásárol nem kell számlát kérni róla. Végre nem kell szemetet gyűjtögetni, hogy aztán kiteregessem egy idegen ember elé, hogy néééézd de csúcs milyen jófejség van nálunk mi??!! Mintha az egész gyámság arról szólna, hogy "megveszem" magamnak a leányzót. Hogy pénzzel aztán tudok neki mindent pótolni. Számít az hogy parizert eszik, vagy kaviárt, kínais cuccban jár vagy szupermárkásban?? Tényleg azt gondolják hogy megnézik mennyiért veszek neki és mit azzal pótolni tudom a szüleit?? Akárhány csillagot hoznék le neki az égről, az anyukája akkor is meghalt, és nem tudom visszavásárolni, csak hogy jófej gyám legyek... Nagyon súlyos változásokra lenne szükség, és ahham nézzenek annak a körme alá, aki megbukott egyszer is "gyámvizsgán". Megértettem volna az egész eljárást, ha az elején valami gikszert találtak volna rólam, bennem, körülöttem. De így semmi értelme nem volt. Nem is az idő, amit erre kellett szánni, hanem a lélekerő...
Ebből a bürokráciai cirkuszból 5 év jutott nekünk. Szerencsére csak 5 év. De baromira sajnálom azokat akik ennél sokkal több évet szenvednek át, ez miatt. Nagyon súlyos hiba van a rendszerükben...

Ügyintézőtől ügyintézőig kerültünk öt év alatt vagy négyszer. Pontosan a kudarcos rendszerük miatt. Igazság szerint ők sem tudják szerintem miért is van ez így. Idén azért kerültünk ehhez az új nőhöz, mert az előző már túl volt terhelve, és idézem a gyámügyes szavait : "Olyan sokan voltak nála hogy ötösével osztotta szét az aktákat!" Hát erről van szó... Ha mondjuk nálunk elsőre sem volt semmi baj, akkor miért kellett ott bohóckodni évről-évre? Mínusz egy akta... és szerintem sok ilyen lehetett volna még. Nekünk meg nem kellett volna felidézni állandóan hogy meghalt az anyuka, de ilyen jófejség maradt utána... Tök happy nem?

Áhhh, a lényeg hogy vége. Amikor kijöttünk az épületből számadás után, örömködve beszéltük meg Lilivel, hogy kitöltjük februárban majd a papírt, aztán végre nyugiban leszünk. Neki a legnehezebb. Most is az új suliban ezerszer kell elmesélni miért én vagyok, hol az anyuja... Amúgy is olyan nehéz ez az életben, miért kell még a felesleges felzaklatás is.

Nahh jó leállok, és nem háborgok, nem vagyok amúgy sem tenger. Nehogy most meg valami óceán kutatóhoz kelljen járnom bizonygatni semmi közöm a háborgó tengerekhez.

Meg aztán a fejfájás.... basszus de hiányzott... inkább lefeküszök pihenni, meg Narcost nézni... Nézzétek meg, már egyszer ajánlottam ezt a sorozatot. Most nézem a harmadik évadot... Meg a zenéje is jó :D Jó, ne a zene miatt nézzétek, vagy azért is, nekem mindegy :)


Ez a zenéje :D

2017. szeptember 11., hétfő

53.

Ahhoz képest hogy 30 fokos nyári hőségről beszéltek még tegnap az időt megjósolni próbálók, ma ezerrel ősz volt. Nekem mondjuk ezzel semmi bajom sem volt, szeretem az őszt, a maga szomorkásnak tűnő idejével. Mondjuk fogalmam nincs, hogy ki találta ki azt az ősz szomorú, de ám legyen. Engem nem kedvtelenít el hogy esik, beborult, és nem süt ezerrel a nap. Meglátom ebben is a szépséget.  Vagy a szép színes falevelekben majd. Nahh mindegy szerintem ez tök jó...

Múlt hetem azzal telt, hogy egyik dokinál ezért voltam a másiknál meg azért. Kedden konkrétan a nőgyógyásszal beszéltem, és bár majdnem elsírtam magam, ahogy meséltem mi történt, a végére bizakodóvá váltam, mert annyi pozitív, jó, vagy éppen biztató dolgot mondott. Szerdán háziorvosnál voltam. Csütörtökön, meg pénteken már azon voltam, hogy lélektájon is rendeződjenek a dolgok. Ebben a Szerelmem is nagy segítség volt. Mindent megtett azért, hogy jó kedvünk legyen, hogy együtt lépjünk túl a dolgokon, és pozitívan nézzünk a jövőbe.

Voltunk nagyot sétálni, meg kicsit sétálni, meg filmeztünk itthon, meg moziban is. Megnéztük az Az c. horrort, mert mi nagyon szeressük a Szerelmemmel Stephen King-et :) Aztán azt is jól megbeszéltük, hogy a Fűrész nyolcadik részét is moziban nézzük meg, hogy jóó nagyban lássuk a sok vért :) A többi film nem annyira fogott meg bennünket, amit manapság fognak moziba játszani, de ez van.

A hétvége úgy telt ahogy általában a hétvégék szoktak: Gyorsan. Vasárnap este már tökre izgultam, hogy hétfőn újra meló. Vegyes érzelmek voltak bennem. Egyik felem várta, hogy egy kicsit kizökkenjek ebből az itthoni dokis napokból. Elég sok lett már belőle. Most kell egy feldolgozós időszak. Egy kicsit ülepedjenek le a dolgok.
A másik felem meg úgy volt vele, hogy "Jajjneeemelóóó".... :) Egyszerűen nem tudott nem eszembe jutni, hogy nem most kellene kezdenem, hanem később... sokkal később...

Amúgy az első dolgozós napom gyorsan telt. Még az is furcsa volt, hogy nem szerepelek a jelenléti papíron, ami eszembe juttatta, hogy pár hete még minden egészen más volt...

Viszont azt nem tagadom, hogy jó volt SellőLillát látni, meg dumázni vele, de ezt ne mondjátok meg neki :D

A mai napban az nem tetszik csak, hogy a Szerelmem éjjel dolgozik, így egyedül kell aludnom, ami nagyon nem megy, ha Ő nincs itt.
Biztosra veszem, hogy aki kitalálta az éjszakás műszakot, nem volt szerelmes, nem volt egy szép Szerelme, hogy tudja milyen rossz egyedül aludni :)

Nincs mese, Misi Macskacsávóval ma éjjel böjtölünk...


2017. szeptember 4., hétfő

52.

Most egy olyan bejegyzésnek kellene készülgetnie, ami arról szól minden milyen szép, minden milyen jó, és überboldogság van.... Az életem soha nem volt ennyire egyszerű.

Álmodozás...

Arról szóltak mostanában a napok, hogy micsoda örömmámorban úsztunk mi a Szerelmemmel, és a család is. Arról szólt ez a pár nap, hogy láttam a környezetem szemében a örömöt. Mégis ami a legfontosabb volt, hogy a Szerelmem csillogó szemében láttam az igazi boldogságot, és iszonyú nagy büszkeséggel töltött el az, hogy én adhatom meg neki az érzést, a babát...

Fejben szinte kész tervek voltak, szép álmok arról, hogyan telnek a napok, a hónapok, mi milyen lesz amikor a kicsiny baba színesíti meg a napjainkat. Már mindenki beleadott egy kicsit a maga álmából, hogy minden tökéletes lehessen.

Vigyáztunk, óvtuk, féltettük. Mindenki a babáért volt, nem csak mi ketten. 

...mégis a mi kisbabánk úgy döntött nem akar hozzánk megszületni...  :'(

Vasárnap kora délután kezdtem el vérezni, nem kicsit. Pánikoltam. Nem akartam elveszíteni! 
Bár nem tudtuk pontosan hova menjünk, de csinálni kellett valamit. A sürgősségire mentünk a Szerelmemmel, ott mondtam el, hogy még csak most mentem volna dokihoz, de vérzek, mit tegyek... Átküldtek a nőgyógyászatra, ott mindenki tök kedves volt velem, látták, hogy összeomlás szélén állok.
Bár a vizeletmintában még jelezte hogy kicsit még van, de ultrahangon már nem tudták egyértelműen megmondani, így azzal köszöntek el tőlem, hogy egy valószínű gyenge terhességem volt, és a vérzéssel el is veszítem :'(

Ma vissza kellett mennem egy ellenőrző ultrahangos vizsgálatra, de már nyoma sincs.... Mintha még ilyen kicsi időt sem lett volna velem, velünk...

Mintha szívemből, a lelkemből kitéptek volna egy darabot...

Folyton sínék, mintha az visszahozhatná, de nem... erősnek kell lenni, nem feladni. De olyan nehéz erősnek lenni. Mosolyogni, amikor belül minden vérzik...

Még egy csomó dokis elintézni való van, még mennem kell minden után, pedig ha semmi más nem lenne a világon, akkor a Szerelmemmel lennék összebújva, mert addig még ölel, kicsit könnyebb. Ha egyedül ülök a szobámban, csak arra gondolok, hogy miért.....????

Már megint az idő... a lassan eltelő idő lesz, ami segít ezt elfogadni. Biztos van tanulsága is ennek, biztosra veszem megvan az oka annak, hogy így történt. Majd megtaláljuk, meglátjuk azt az okot, de most még akkor is az érdekel miért????

Jó volt, hogy itt volt, mert eme rövidke idő is nagyon sokat adott. Azt hiszem ez fog majd erőt is a folytatáshoz. A tudatért, hogy bár azt mondták sok időn keresztül nekem nem lehet, mégis itt volt, talán csak azért hogy tudassa, hogy de lehet, csak még nincs itt az igazi mi időnk!

De akkor is a mi picinyke aprócska angyalkánk marad.....


2017. augusztus 30., szerda

51.

Magam is alig hiszem, hogy idestova egy hónapja nem pötyögtem a blogba egy árva szót sem. Egyszer egy posztban említettem, hogy majd elmondom mi minden van, de idő kérdése, és jobb volt a dolgokról előre nem beszélni. Még most is lehet a csendet kellene választanom, de mára már úgy érzem, hogy akik olvasták a blogom, akiket érdekel mi újság van errefelé, azoknak elmesélem, hogy mi is volt...

Igazából nem egyedüli probléma ami volt, sokunk szenved ettől, ezzel, és igazából miattuk is mesélni szeretném, hogy igen is örök gödör nem létezik. Mély, és kegyetlen igen, de minden gödörnek, amibe az ember úgy érzi, hogy jó mélyen van benne, akad egy jó tulajdonsága is - onnan az út csak felfelé vezet.

Szóval tessék íme a csend szava:

Néhány hónappal ezelőtt már elkezdtem mesélgetni arról, hogy orvoshoz járok. Hogy újra, meg újra oda készülök. Hol nőgyógyásznál voltam, hol  endokrinológián, mert ez a PCO csak megnehezíti az életet - gondoltam ezt. Lehet kezelni, meg együtt élni vele, viszont a szavakkal, hogy nekem nem lehet gyerekem azzal nem. Folyton azon rágódtam, miért van a saját testem, szervezetem az álmaim ellen? Amolyan önpusztításnak kezdtem érezni az egészet.
Aztán a Szerelmem nem egyszerűen mellém állt, hanem biztatott, segített, hogy ne lássam ilyen borúsan a helyzetet. Aztán úgy döntöttünk belevágunk. Az élet marha sok mindent elvett már tőlünk, marha sok nehéz időszak volt, de megfogadtuk hogy együtt vagyunk, és rohadtul nem lesz semmi jobb nálunk, és csak úgy a Sors ne intézkedjen bele mindenbe.

Ezért indultam el a dokihoz, hogy eljött az én időm igen is szeretnék gyereket. Már mint nem a dokitól nyilván! :) Csak hogy segítsen. Még nekem is furcsa érzés volt ott ülni a dokival szemben és arra kérni segítsen nekem abban, hogy én mint egy PCO-val kínlódó akárkicsoda igen is képes legyek arra hogy kisbabám legyen. Naná, hogy rögtön belekötött abba hány éves vagyok,(36) meg egy csomó olyan dologba, amire azt mondtam, ez van. Első lépésként egy gyógyszert írt fel nekem.
Mi PCO-sok tudjuk, hogy a peteérés számunkra kihívás... Nos, ez a Clostilbegyt nevű gyógyszer, éppen ebben segít. Vagyis szól az agyalapi mirigynek, hogy tesó meló van! Az meg vagy összeszedi magát, és csinálódik a folyamat, vagy nem...

Az első gyógyszeres hónapomban napi 2×1-et kellett bevenni a tablettákból. Ennek csak annak lesz hírértéke aki ilyen kezelésre kényszerül, szóval nekik szólt.

De az én agyalapi mirigyem köszönte ő eddig is marha jól elvolt, hagyjuk már békén... :(
Nem lett peteérés, nem lett baba, eredmény semmi,viszont kaptam egy adag rossz kedvet, ami kiváltotta belőlem a de marha szánalmas nyomorult vagyok érzést.

Szegény Szerelmem a két kezén nem tudná megmutatni, hányszor hallotta eme keservgést tőlem, amikor éppen hisztizhetnékem volt.

Dokihoz vissza, hogy sorry de a tabi nem használt. Újra felírta. Napi 3×1...

Telt az idő, iszonyú lassan. Überlassan. Aztán jött az első terhességi teszt, nagy reményekkel, vigyorral. Negatív lett. Egy héttel később mentem vissza a dokihoz, hogy már semmit sem értek... Negatív a tesztem, de nem jött meg... Már semmire sem vagyok képes... Sem babára, de még menstruálni sem. Doki megnézte ultrahanggal, majd közölte, hogy semmi....

Ekkor azt mondta, hogy orvosilag amit nálam tenni lehetett, ő megtette, így ad egy papírt amivel legyek szíves a Nőgyógyászati ambulanciára átballagni, ahol elolvassák a novellányi papíromat, majd adnak egy időpontot műtéthez... Mielőtt ezt megtenném várjak egy hetet, és csináljak még egy tesztet.

Műtéthez, ami arról szól, hogy eltávolítanak a cisztákból, amik a petefészkemben hesszelnek, kicsit át is szurkálják, meg ha már így éppen ott matatnak, meg ráérnek, akkor már a petevezetéket is kicsit megnézik, hogy az működő képes-e...

Van, volt az a pillanat amikor megfogadtam, hogy erős leszek, nem sírok, elfogadom, beletörődöm. Így indultam haza a dokitól. Aztán a Szerelmemnél már bőgtem. Ennyit az erőmről.

Eltelt egy hét. Egy nappal azelőtt, hogy az ambulancián elrendeztessem a sorsom, megvettem a tesztet. Tök ideg voltam, hogy minek. Egy már negatív lett, a doki sem látott semmit, akkor minek nyírjam ki a lelkemet még jobban?

Itthon aztán kezemben a teszttel kelletlenül a mosdóba mentem, hogy tegyem amit tennem kell. Miután meglocsolgattam a tesztet, -hogy marha szépen fejezzem ki magam,- félretettem, hogy látni sem akarom, hagyjuk. Néhány percnyi, nahh jó másodpercnyi - csak eddig tartott a leszarom dolog - ránéztem a tesztre, és majd kiesett a szemem a meglepetéstől... POZITÍV!!!!

Ez az!!!

Az első reakcióm az volt bőgnöm kell. Aztán arra gondoltam, hogy most minek is, inkább írtam Katának, hogy nézze már meg jól látom-e... Barátnőm visszaírt, hogy egyértelmű :)
Ekkor kértem megint időpontot a dokihoz, az ambulancia meg várjon még egy kicsit.

Szeptember 5-én megyek vissza a nőgyógyászhoz, hogy mondja szépen meg hogy most akkor mi van!

Addig a napig pedig még egymillióhatszáznyolvannégyezerhétszáztizenkettőször fogom megnézni az én kis pozitívos tesztem, hogy csak el ne tűnjenek a csíkok róla :)

Ezért nem volt kedvem pötyögni... Vártam, és magamban szenvedtem, hogy miért van ez a PCO, meg ilyen ökörségek egyáltalán a világon...

Ha viszont most sikerrel jártam, és minden rendben lesz, én leszek a golyóbis legboldogabb emberlánya, és megígérem sűrűbben osztom majd az észt, és tartom a lelket PCO-s embertársaimban, hogy ez a szar nem lesz jobb nálunk :) Akkor sem!!!




2017. július 30., vasárnap

50.

Boldoggá tesz a tudat, hogy júliusból már nem sok maradt, és végre vége. Nemszeretem hónap lassan a hátam mögött tudhatom, és ez nekem tök jó. Annak még jobban örülök, hogy viszonylag ritkán fordul elő ez a hónap :) Évente egyszer pont elég is.

Ha nagyon őszinte szeretnék lenni akkor a nyár is így csinálhatna már. Elmúlhatna a maga kánikulájával egybekötött döglődős "deszakadrólamavíz" dolgával együtt. Nagyon fogom értékelni, ha nem lesz "százhuszfokmeleg" ami érleli a ház előtt lévő szemeteskukából kinövő szemétdombot minek szaga felemelő érzés mondhatom...
Kellene már egy szép ősz a maga visszafogott napsütésével, az ősz illatával, és nem a házunk elé kitalált szemetesnek mondott dzsuvakomposztálóval...

A fejem is fáj két napja. Mindenem "élvezi" az újra kánikulát...

Nahh túllépek az időjáráson...

Tegnap Szerelmemmel csavarogtunk megint a Belvárosba. Csak úgy "menjünkegyetsétálni" tervvel indultunk el itthonról. Nagyon régen láttam annyi embert a Belvárosban mint tegnap. Az Ifjúsági Olimpia megtette a magáét, úgy láttuk. Biztosan jót tett a városnak, a turizmusnak ez a rendezvény, meg úgy alapból. Erről nem tudok beszámolni, mert számomra az ilyen sportesemények nem túl vonzóak.

Az már sokkal jobban tetszett, hogy Szerelmemmel elindultunk egy Dunaparti sétára, majd kedvet kaptunk egy kis láblógatáshoz. Így aztán kiültünk egy nyugodtabb, "nincsittember" részre, lekaptuk a cipőnket, és lógattuk a lábunk a Dunába :) Tök jó hűsítő volt, és közben figyeltük az eseményeket a túlparton. Hallottuk a Dunakapu téren zajló eseményeket, és még egy limuzin is megmutatta magát :) Selfiztünk, meg dumálgattunk, meg tervezgettünk meg ilyesmi, közben élveztük a hűsítő habokat :) Duna magasabb vízállása tette nekünk lehetővé, hogy így kihasználjuk. Mikor meguntuk tovább sétáltunk a parton egészen az Aranypartig mentünk megnézni ott mi van.


Hoztunk is magunkkal haza fotót arról a szépséges naplementéről, amiben romantikásan sétáltunk kettecskén a Drágámmal. Itt már elég közel jártunk az Aranyparthoz, ahonnan szintén hangok jöttek felénk rendesen. Odaérve láttuk, hogy készülődnek a búcsúztatóra. Legalábbis azt hiszem arra az eseményre készült a nagy tömeg...



Innen is hoztunk kettő képet, hogy megmutassam, micsoda tömeg gyűlt össze az eseményre, háttérben az egyetem kollégiuma látható, ami szupergyorsan szépült, és bővült meg eme eseményre.
Már semmi sem emlékeztet gyerekkoromban oly sokat látott Aranypartra... Mostanra egy fáktól kiírtott, szupermodern betonrengeteggé vált/válik. Ez van.

Kicsit megálltunk itt bámészkodni, de aztán feladtuk, nem erre voltunk kíváncsiak. Mielőtt elmesélem miért is mentünk vissza inkább a Dunakapu térre, mutatok még egy naplementés képet, mert sokat nem fotóztunk, nem azért mentünk, hogy dokumentáljuk az életünket. Inkább megéljük a pillanatokat, mint sem elhalasszuk azzal hogy vigyorgunk, meg beállunk egy lencse elé állandóan.


Nahh szóval visszasétáltunk a Dunakapu térre. Mikor odaértünk még a vízilabdás csávók hajtottak az elsőségért, abból néztünk valamicskét. A meccs után Biga adott egy órás koncertet. Megmondom őszintén ettől a csávótól csak két számot ismertem a rádióból aztán ennyi. A koncert végül nem volt rossz, mondta, hogy új dalokat énekel, meg ilyenek... nekem a legtöbb új volt, kivétel a feldolgozások. Amúgy tetszett.

Pénteken is volt koncert. Hellokids zenekar adott koncertet. Nem ismertük őket a Szerelmemmel, csak kikapcsolódás képen mentünk el megnézni. Hát ezért nem voltam úgy oda... Illetve addig még az új énekessel adtak elő dalokat, addig tök jó volt. Aztán meghívták vendégnek a volt énekesüket, Gájer Bálintot, akiről megtudtuk hogy valami tehetségkutatóban is feltűnt... Hmm... Nekem ő nem igazán volt szimpi, és a hangja sem tetszett annyira. Szóval, Hellokids zenekart az új énekessel bármikor megnézem, de így nem annyira jött be.

Ezen a szombaton nem dolgoztam, pihentem, csavarogtunk a Szerelmemmel, igyekeztünk kikapcsolódni. Véget ért az Ifjúsági Olimpia, és ez alkalomból szervezett programok. Kíváncsi vagyok mit szerveztek még a nyárra.

Valami hűsítő program lenne jó :)

Amúgy azt irogatják, hogy augusztusban egészen elképesztő időjárás lesz, meleggel, meg esővel... Vagyis akkor nem változik semmit nem? vagy csak én látom így... Mindegy...

Majd jövök még ész osztani :)

2017. július 25., kedd

49.

Nagy sokára...

Az van, hogy nem megy úgy a blogolás ahogy régen. Most valahogy nem csinálódnak a gondolatok, szavakká, mondatokká itt. Van az úgy hogy egyszer csak jobb nem beszélni. Majd az idő...
Nahh mindegy.

Azt hiszem a szülinapom körül írtam utoljára. Lehet hogy nem...
Azóta csak fiatalodom :)
Valójában az van, hogy nem vitás elég rendesen benne járunk a júliusban. Abban a nyomorult hónapban, amit szívemből utálok. Semmi sem fog ezen változtatni.
Tegnap volt húgom halálának ötödik évfordulója. Nekem eszembe jutott... Vagy ki sem ment a fejemből....

Azon is gondolkodtam tegnap délután -miközben éppen egy gigantikus nagyságú vihar érte el a városom, ami miatt egy kapualjban heszeltem, hogy szárazon megússzam a történetet, -hogy 2012-ben mindig azt mondtam, pedig próbáltam elfogadni a halált, halálát, hogy úgy szeretném az időt sürgetni, és 5 évvel előbbre járni.
Nahh ez van most. Baromi gyorsan elment ez az öt év mit ne mondjak... Igazából csak egyetlen dolog van, amire akkoriban nem vettem volna mérget, mégpedig, hogy szerelembe esödöm. De ez az eset így esett.
...és nagyon jó nekem. Nagyon, mert megtaláltam benne mindent amit csak akarhattam! Eleinte ha furcsa is volt a figyelme, mostanra a mindenem lett. Felbecsülhetetlen értés a szeretete, a türelme, a figyelme, a szerelme.

Eme utálatos júliusi hangulatot a Szerelmem tudja feledtetni velem. Vele minden jó. Sokat jövünk megyünk, mindig akad valami látnivaló, valami ami érdekel minket, vagy csak egy jólesős sétára indulunk.
Szombaton határozott szándékkal mentünk a Belvárosba. Neeem, konkrétan minket nem érdekel  az ifjúsági olimpia. Hajára a fiatalságnak, de részemről ennyi, nem köt le az ilyesmi.
Ami viszont érdekesnek bizonyult az, az új szökőkút. Ahol a Duna és a Rába folyik össze. A szökőkutak önmagukban is szuperek, de ha egyszer csak "vászonná" növi ki magát a víz, és kivetítenek rá, nahh az már izgalmas.
Igazából van róla videó, You Tube-ról való, remélem sikerül ide becsinálni, és megmutatni.


Szóval ezért mentünk, és a látvány nagyon jó volt. Pontosan nem tudom hány alkalommal indul el a kivetítős szökőkút, csak abban vagyok biztos, hogy mi este a negyed tízesre mentünk a városba.
Marha meleg volt. A víz felől fújdogáló szél, jóleső volt, de áhh... szél? Miket írok... Fuvallatocska. Olyan apró kis fuvallat, hogy a pók fingjának a huzata is erősebb...

Tervben az volt, hogy kimegyünk az Aranypartra is megnézi mifene készül ott a nagy megnyitóra. (Ifjúsági olimpia megnyitójára) Vagy legalább is arra az alkalomra.
Végül a terv megváltozta magát, nem mentünk oda, hanem csak a Dunakapu térre. Valami programok voltak, amiknek ez alkalommal nem néztünk utána, szóval csak odamentünk, hogy nagy szemekkel nézzünk "NahhmivanittÖcsém?" Az volt, hogy volt színpad, meg színészek, meg játszottak, meg az emberek ültek a székeken és őket nézték, mi meg gondoltuk csatlakozunk. Meg is találta a Szerelmem a legjobb helyet nekünk, és vizesmozi után rögtön szabadtéri színházban voltunk :)
Még csak tíz perce voltunk a közönség tagja, amikor beismertük, hogy "Jajjdekárhogylemaradtunkazelejéről!"
Az darab tetszett, megmosolyogtatott, és igazán jó élményt adott. Sajnos ott egyből nem tudtuk meg kik ők, és mi a darab címe, itthon rákerestem:
Taurin Trauma - bűnmegelőzési musical - a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása.

Érdekes volt, és tetszetős.
Találtam egy linket róla, akit érdekel nézegessen képeket, olvasgasson a darabról, amit megtehet ha kattint egyet IDE

Persze, sokmindenség történt még, csak háááát. Akár harag lesz, akár nem, még nem aktuális beszélni róla. Régen amikor blogoltam, nagyon sokszor követtem el azt a hibát, hogy csacsogtam, meg csacsogtam dolgokról, aztán lett nagy pofára esés, ha mégsem úgy történtek a dolgok, ahogy előre jósoltam. Most nem akarok ilyesmit, így aztán az eseménysorozat, vagy mittudomén minek hívjam dologról nem szeretnék pötyögni. Azt hiszem ezért ülök ilyen ritkán a gép elé. Mert próbálkozás volt, csak amikor az embernek nincs meg a hangulata, vagy a gondolatai csak egy felé vannak, nem lehet írni. Nem lehet elmondani, hogy alapjáraton minden annyira szuper, csak hát...

Nem akartam negatív posztokat csinálni, hogy ezen jár az agyam, meg azon vagy ilyesmi. Ennek semmi értelme. Régen úgy csináltam, most viszont másképpen látom a dolgokat, és most azt gondolom, hogy jobb így.

Így hogy letudom a melót, aztán a Szerelmemmel okoskodunk ki ezt-azt. Mindkettőnknek jót tesz, és áhhh... csak úgy egyszerűen olyan jó együtt :)

A filmeken még mindig rendszeresen belaszunk :) kivétel ez alól a Trónok harca. Azon nem alszom :) Szóval az itthoni mozizás nálunk nem egyet egetrengető dolog, de próbálkozunk :D
Vagy csak nem találtunk olyan filmet ami leköt minket :)

Szóval Bloggerek, nem tűntem el, nem maradok csendben, csak kicsit belassultam. Pótolom majd ezt a kieső időt mesélni valóval...

;)


2017. június 28., szerda

48.

Ma van a szülinapom-pom-pom :) Hurráááá 36 lettem :) Még pontosan nem tudom miért is kell ennek örülni, de azért örüljünk :) 
Annyi üzenetet, meg köszöntést, meg jó szót kaptam, hogy csak nahh!! Le is döbbentem. 
Szerintem ezek az apró kis figyelmességek tök széppé tudják tenni az emberlánya napját :) 
...és az ilyen egyet öregedünk nap nem is kezdődhetne szebben, mint a Szerelmem köszöntős csókjával, és ölelésével, rögtön miután kinyitottam a szemecskémet hajnaltosban - felbecsülhetetlen élmény!!!
Nincs nagy buli, tivornya hajnalig, se süti, meg torta. Ma nincs. Majd hétvégén alkotok össze egy sütit, amit láttam, és megbeszéltem a kiccsaláddal, hogy nem kínlódik nekem senki tortával, én fogom azt a sütit megsütni hétvégén, és ennyi :) Egy nagyon egyszerű édesség lesz, amit lesz pofám megkóstolni is, ha már szülinapom-pom-pom van :) Jahh, de volt torta :) SellőLillától kaptam egy szelet tortát, ami még éppen jó volt :D Meg nem csak nem romlott volt, hanem finom is Bejuska!!!
Szerelmem sajnos ma dolgozik, délutános, tőle meg jóelőre megkaptam már az ajándékomat :)
Annyira szerettem volna ezt a könyvet már magamnak, hiszen az írónő első regénye -A Lány a vonaton című- nagyon tetszett nekem. Aztán egyszer csak olvastam valahol, hogy új regényt alkotott, és azóta vágytam eme könyvre - amit a Szerelmemtől szülinapomra megkaptam :) Olyan jó!! El is kezdtem már olvasni, és nagyon tetszik a stílus ahogy ír, és szinte biztos vagyok benne, hogy akkora élmény lesz az elolvasása, mint ez előző könyvéé. 

A napom egyébként kellemesen telik, bár volt egy pont, amikor úgy éreztem kész, ennyi  meggrilleződöm ebben a melegségben. Tomboló viharok, vagy éppen őrjítő melegség... Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban ennyire utáltam volna a meleget, ha volt egyáltalán ennyire meleg. Bár biztos volt akkor is Afrikai hőhullám, meg mittudomén micsodák, de nem emlékszem, hogy így megviselt volna. Öregszem :D
Nahh mindegy. A lényeg, hogy amúgy sem érdekel honnan-hova tart a meleg, az biztos, hogy Köszi, de nekem a nyárból pont elég is volt :) Nem kérhetek szülinapomra hivatkozva a továbbiakban csak 25 fok körüli hőmérsékletet?? :)

Ma még a Macskám is jobban szeret. Nahh jó nem csak ma, hanem javulófélben a kapcsolatunk. Ma már összebújtunk kicsit, meg most is ablakban hesszel, de onnan figyelget, passog, küldi felém a "Szeretlek Kisgazdám" pillantásokat. Egy kisebb hullámvölgybe ért a kapcsolatunk azután, hogy megfürdettem... De hát olyan meleg volt... Annyira bágyadt volt... Úgy éreztem egy kis fürdő éppen jót tenne vele. Lilikével aztán elkövettük eme pancsolós merényletet ellene... Hát mit ne mondjak... Édeskiscukorborósharmatgyöngyösvirágszálam... Életében nem volt olyan rossz napja mint az a nap, és soha nem történt vele rosszabb mint hogy víz érte aprócska cicatestét! Fürdés után jól megtörölgettük, aztán néhány óra után, amikor előkerült a bújós helyéről, meg voltam elégedve hogy micsoda csudálatos lett a bundája :) Akkor is annak láttam, amikor gyilkosos pillantásokkal mért engem tisztes távolságból, és abban a percben utált...
Kellett neki pár nap mire feldolgozta a merényletet, és elkezdett a szeretet útjára visszalépni :) Egyedül a Szerelmemmel állt szóba, hiszen ő nem volt benne az akcióban, így neki panaszkodta el, hogy milyen köcsög voltam :D 
De én mondom, nagyon szívdöglesztő lett a macskacsávó :)

Ez a hónap nagyon elrohant. Legalábbis úgy érzem, iszonyú gyorsan telt el. Pár nap, és július lesz - a hónap amit teljes szívemből gyűlölök, és még mindig úgy gondolok rá, hogy bárcsak kitörölhető lenne a naptárból. Még mindig ugyan azért utálom... 5 éve, hogy július 24-én meghalt a tesóm.... Persze nem a hónap tehet róla, de akkor is...

De hogy jóra is gondoljak júliussal kapcsolatban, akkor az mindenképpen az lesz, hogy terveztünk a Szerelmemmel egy hosszú hétvégét, amin egyetlen dolog nem lesz az pedig a munka! Annyira szükségünk van már arra a kis kikapcsolódásra, pihenésre hogy csak nahh! Ezt nagyon várom már!

Mint ahogy a mai 22órát, hogy a Szerelmem hazaérjen :)

Így aztán most le is koccanok innen :)

Ma volt a szülinapom-pom-pom...... :D


2017. június 25., vasárnap

47.

El sem hiszem, hogy az utolsó bejegyzés óta már három hét eltelt. Iszonyú gyorsan mennek a napok.

Volt, hogy egyszerűen nem volt kedvem írni, meg olyan is hogy nem is akartam leírni ami van, meg olyan is hogy írtam volna, de éppen időm nem volt rá.

Nahh de szemezgetek az elmúlt három hétből....

Meló... meló... és meló... az volt. Esetek nagy többségében hétfőtől-szombatig. Rohadt csóriság :D Mindegy. Inkább legyen, mint ne legyen. Maradékos hétvégén Szerelmemmel terveztünk be programokat. Marha állati, hogy három hete készülünk strandolni, de a tervezett napon mindig eső van, meg vihar, és ilyenek. Ezért aztán feladtuk, nincs strandolás, majd ha véletlenül lesz egy olyan nap, amikor nincs más terv, és még a nap is süt, akkor gyorsan elmegyünk pancsolni, strandolni :)
Amúgy valahova mindig megyünk, valamit mindig csinálunk, egy lényeg hogy együtt :) Mondjuk az nagyon vicces, hogy ritka ha egy filmet végignézünk, amikor éppen mozis estét akarunk tartani, mert bár bekészülünk a filmre, de az tuti hogy be is alszunk rajta. Vagy velünk van a baj, vagy ennyire unalmas filmet akarunk nézni :)
Amit mondjuk várok, és szerintem nem fogok bealudni rajta az a Trónok harca. Már nem sok idő, és hurrá lesz az egyik kedvenc sorozatom. Igaz nem sértenének meg vele, ha mondjuk kicsit izgalmasabb lenne mint az előző évad. Bár ha azt nézem, hogy lesz nyolcadik évad is egyszer valamikor, akkor sok izgalomra ne számítsak mi? Nahh mindegy, attól függetlenül nézni fogom. Amúgy a Vikingeket várom meg a Rejtjeleket is - szerettem ezeket is.

Voltam dokinál is. Ez az a rész amin annyit agyaltam, hogy meséljem vagy ne meséljem. Egyik felem azt akarta, hogy igen, a másik meg hogy hagyjam a fenébe, inkább ne...

Illetve egyenlőre ne... Nem, mert lelkileg ez amúgy is nehéz. Nincs nap, hogy ne ezen agyaljak, még akkor is amikor mondják, nem szabad gondolkodni, ezeken, csak teljenek a napok, úgy ahogy eddig is teltek.
Talán néhány hét. és beszélhetek róla, de most még nem. Nem azért mert titok, hanem mert lelkileg nem egyszerű.

...ezért nem is írtam. Nehéz megállni, hogy ne adjam ki magamból az egészet, de felesleges lenne most írni róla, amikor még olyan bizonytalan minden.
Amit elmondhatok nagy vonalakban, hogy kaptam egy gyógyszeres kezelést. Ha segít, elmondhatom az egészet, ha nem akkor újabb kezelés... ha az sem lesz jó akkor megműtenek... aztán az idő után elfogynak a lehetőségek, ha csak addig....
Nahh szóval ennyi sok dilemma van bennem, és semmi esetre sem akarok előre inni a maci bundijára...
Amúgy jól vagyok, és boldog. Ez meg a lényeg!!! A testem meg előbb vagy utóbb szépen elfogja fogadni, hogy én irányítom, és lesz szíves normálisan működni!

...jahh! Ha valóban létezik az a bizonyos Istencsávó akiben én nem hiszek, és ezért csúnya rossz ember vagyok, akkor most bizonyíthat az Öreg... Ámen...


2017. június 5., hétfő

46.

Kár, hogy a hosszú hétvége csak ennyi napból áll, én kibírnék még egyszer ennyi időt is :) Főleg így, hogy a szombat is pihenős nap volt. Nekem. Szerelmemnek dolgozós. :(
Amúgy a szombatot nem is akartam másnak szentelni mint a pihenésnek. Nem hatottak rám kötelességek, a főzés, vagy a pakolás. Úgy döntöttem szombat az én napom, és azt csinálok amit akarok, nem pedig ami az elvárás lenne. Néha kell egy ilyen nap. 

Szombaton, estére volt csak program a Szerelmemmel. Nála voltunk és focit néztünk :) A Juventusos - Real Madridost. Illetve a szerelmem nézte a meccset, én a játékosokról alkottam véleményt, melyik hogy néz ki :D Igaz ehhez sem értek, úgy ahogy a focihoz sem, de jó mulatság volt. Ettünk közben tökmagos pogácsát, amit eme jeles eseményre sütöttem, a Szerelmem normális sört ivott, én meg lányost, és marha jól is esett. :) Az meg főleg, hogy meccs után fogtuk magunkat, és elmentünk sétálni. Olyan késő este az idő tökéletes volt. Már ami a hőmérsékletet illeti. Egy jót kerültünk, a Baross úton a sétáló utcában egy padra leültünk pihenni, lazulni az éjszakába :) Viszonylag nagy volt az élet, népesség jött ment. Érdemes volt ott ülni. Jött egy 5-6 főből álló menőjenő csapat fiú, vagy mik voltak azok. Manapság már nem nagyon tudom eldönteni, milyen faj jön-megy. Számomra pont ezért nem vonzóak már az Alien filmek, hiszen benne élünk :)
Szóval eme iszonyú menő társaság egy tagja, már olyan nagyon gigamenő volt, annyira nézett csak ki elsötétedett agyából, éppen csak látni nem látott, hogy a "millió éve" ott álló szobor talpazatát, lépcsőjét egész egyszerűen nem vette észre, és baszódott akkorát, hogy gigamenő társai immel-ámmal kapatrák csak össze.Mikor végre talpra állították Mr. Trendit, vagy micsodát, széttárt karokkal bambán-bután bámulta a szobrot, és kiegészítő részeit, -mint a lépcsőt, hogy az mikor, és hogy került oda :D Mintha csak egy pillanattal azelőtt tolták volna oda :D
Szét röhögtem magam! :)

Vasárnap egy óra felé, felpakolva minden Földi jóval, és egyebekkel kimentünk Szerelmemmel az Aranypart I.-re. Azzal a nem titkolt szándékkal mentünk a szabadstrandra, hogy élvezzük a napozás adta örömöket, meg a pancsolásét, meg azért is mert marha régen nem járt már ott egyikünk sem. 
Egyből találtunk egy nekünk tök jó helyet, lecuccoltunk, majd élveztük a napsütés adta örömöket. Mikor már kezdtünk volna grilleződni a napon, gondoltunk egy merészet, hogy irány a Duna. Sokkal hidegebbnek gondoltam, mint amilyen valójában volt. Éppen ellenkezőleg! Nagyon jól esett úszkálni kicsit a jó öreg Dunában. Nagyon régen nem volt ilyen élményem. Utána kifeküdtünk napozni, pihenni. Pihenés még tartott a napozás már nem, mert igen csúnya felhők kezdték eltakarni a napot, sőt az egész eget jól elborították. Qva anyáját....
Nem volt mit tenni, összeszedtük a motyónkat, és elindultunk a buszmegállóhoz. Szerencsénkre a busz pont bent állt, mintha minket várt volna, mert addigra döntött úgy az ég, hogy leszakad töménytelen eső formájában. Mivel a buszról a ház előtt szállunk le, így nem áztunk el, de elmosta a strandolós napunkat :(

Estefelé, vagy mikor, újra esett az eső. Szerelmemmel kihasználva eme csúnya időt, újra belefogtunk, hogy megnézzük az új Artúr királyos filmet. Az első alkalomnál addig sem jutottunk, hogy elkezdjük nézni, csak betöltött a film. Most elkezdtük, de végig nem láttuk, mert olyan izgalmas volt, hogy egyikünk jobban aludt, mint a másikunk, de még a Macskacsávó is kidőlt :D
Mondjuk ez ne panasz, szerintem igen jó volt pihenni :)

A mai nap is ki lesz használva. Lesz benne aktív ténykedés, és überlustaság is. Szerelmemmel töltött idő, és még nem tudom, mert nem előírás szerint élek, hanem rögtönözve :) ...és marhára tetszik! 

Persze, hogy tetszik, hiszen úgy alakulgat az életem, ahogy álmodoztam csak róla. A régi kapcsolataim arról szóltak, hogy legyek csendbe, hogy fogadjak el mindent úgy ahogy van, akár tetszik akár nem, nem lehetett véleményem, akaratom, szándékom. Szart sem ért semmi, csak volt. Nem értékeltek, és az olyan mint a szeretet vagy nem volt, vagy én nem vettem észre... 

Szerelmem egészen más. Minden megvan amire vágyhattam, vagy amiről csak álmodtam. Most még magamat is irigylem, hogy milyen jó nekem :)

De lassan megyek, még más szándékaim is vannak a mai napra :)



2017. június 1., csütörtök

45.


Olyan sok blogban láttam már, hogy köszöntik az új hónapokat, ezért kedvet kaptam hozzá, és kerestem egy Zsanásat! Találtam! Hogy tecccccik? :)

Úgy néz ki már csak egy napot kell dolgozni, szabad lesz a hosszú hétvége. Mondjuk azért annyira nem bánom. Egy valami biztosan lesz ezen az überjó hétvégén: alvás hajnalban. Egyre nehezebb felébredni hajnaltosba. Valószínű a tavaszi fáradtságom lassan átmegy nyáriba - vagy mi. :)

Ma, ilyen nincs kedvem semmivel sem kapkodni napom van. Melóból hazaérve rögtön boltba mentem, majd egy kisboltba is egyéb dolgokért. Ez lényegtelen. Az már kevésbé, hogy a rohadványos nap elől a panel árnyékos oldalára húzódtam. Ezen oldalon ült három idős néni is a padon. Egymással szembefordulva ültek, és mondták ám ezerrel. Mindig úgy gondoltam, hogy az idős nénik sorozatokról, műsorokról, főzésről, politikáról, vagy unokákról beszélgetnek. Ma viszont akarva-akaratlan is hallottam a csevegést, mert olyan hangosan beszélt a néni, hogy csak nahh. Nagy megdöbbenésemre ezt mondta éppen: "Aztán jött ám este az öreg, simogatott, biztos meg akart toszni!" Alig bírtam a röhögést visszatartani. :)
Elképesztő mi mindent kihoz a meleg az emberekből :D

Tegnap meg egy férfi bunkóskodott a pénztáros nővel a boltban. Aztán amikor én következtem a kasszánál, nekem mondta a pénztáros, hogy micsoda bunkó néhány ember :) Hamar egyet értettem vele. :)

Láttam ma egy cikket, igaz nem olvastam el, mert ahhoz túl fáradt vagyok agyban, hogy jobban sokkoljam magam, de annyi volt a cikk címének a lényege, hogy lebontanák a tíz emeletes házak felső szintjét, mert ott nagyon meleg van... Ez komoly??? Kamu cikk volt??? Nem parázok, földszinten lakom, még sok év kell hozzá, hogy kitalálják már a földszint is meleg mióta lebontottak a felső 9 emeletet :D :D
Azt akarom hinni, hogy valaki csak szórakozott, esetleg egy kirúgott újságíró bosszúja, vagy ilyesmi.

Jahh, amúgy levágattam a hajam. Nincs a világon egyetlen ember sem aki észrevette volna. Ezért úgy gondoltam leírom a blogba hogy tudják, A HAJAM RÖVIDEBB! Ahhhham, szerintem is jobb így :D

Nahh, most viszont megmondom őszintén lelépek, mert játszani akarok a Honfoglalóval. Egyik nap olyan okos emberkékkel hozott össze a sors játszani, akik ilyen válaszokat adtak pl hogy a pipacs virága kék színű :D Szóval drága bloggerek ha van kék pipacs virág magotok szóljatok már, elültetném itt a ház előtt :D Neeeem, a betonba, van egy kiskert :)

2017. május 31., szerda

44.

Május utolsó posztolása. Éppen körmöt festettem, és még szárad, addig pont lehet pötyögni. Jelen esetben bármit képes vagyok csinálni, csak ne érezzem a bajaimat. Szóval figyelem elterelés zajlik jelenleg is.

Így aztán csak néhány szóban mesélek az émelygésemről. Most kezd hatni a magasabb dózisú gyógyszer. Néhány napig eltart a hozzászokási fázis, és mire megszokja a szervezetem a nagyobb adagot, addigra majd újra emelnem kell, napi egy tablettáról kettőre, csak hogy ne érezzem jól magam mostanában... De semmi új nincs ebben, már tavaly tudtam, ez az inzulinrezisztencia tele van mellékhatással is, ami a gyógyszerezést illeti. Nahh de nyavalygás itt befejezve, majd elmúlik ez is.

A tegnapi nap tök jó nap volt. Névnapos voltam :) Családban soha nem kerítettünk eme névnaposdiknak túl nagy feneket, egy-egy puszi, néhány kedves szó, és ennyi. Meg aztán nem is vagyok az a típus, aki agyon sztároltatja magát.
Bár mondjuk, ha rajtam múlna csak, az alábbi dolgokat hivatalosan is megszüntetném név-illetve születésnapokon:
* Munka elsősorban
* Émelygés
* Marha meleg
* Szúnyogok
* Fogyókúra

Így hirtelen ennyi jutott eszembe.
Tyűűűűűmegaztaaaaa mennyi köszöntő jó szót kaptam tegnap! Nem is sejtettem, hogy így lesz, de nagyon jól esett Mindenkitől, itt is megköszönöm nekik!
Nem mellesleg a Szerelmemmel olyan jó dolgokról beszéltünk délután, hogy azonnal de rögtön kedvet kaptam ahhoz, hogy valami szerelmetes csuda dologgal várjam őt haza a melóból. Így aztán hamar begyúrtam a linzertésztát, és ilyen csudasütiket gyártottam:


Örömködős szép este sikerült :) Hmm... de szeressem a drágámat....

Nahh, de visszaszállok ám a Földre :) Lilitől, meg Bencétől egy-egy szál nagyon szépséges virágot kaptam :) Ez úgy volt, hogy Bence és Lili pizzát rendeltek maguknak. Szólt Lili ha kaputelefonálnak majd ő nyitja az ajtót. Igen ám, de egyszer csak mondja Lili hogy egy percre leugranak valahova, ha jönne a pizza vegyem át. Így is volt. Jött a pizzafutár csaj, mosolygósan, már-már nevetősen, odaadtam neki a pénzt, aztán elment nagy széles vigyor közt. Még egy percre az is megfordult a fejembe mi volt olyan vicces, tán rajtam röhögött??
Néhány pillanattal később hazajöttek Liliék, és hozták a virágot. Jajjj de meghatódott a kis szívem, hogy azért futottak le, hogy meglepjenek, nekem ez eszembe sem jutott.
Ekkor mondta Lili, hogy a lépcsőházban már összefutott a pizzás csajjal, és megmondta hogy ők rendelték a kaját, de menjen fel, majd én fizetem, ők most éppen előlem bújnak el a virággal :D
Ezért vigyorgott a csaj nekem annyira, mint utóbb kiderült :)

Egészen késő estig kaptam az üzeneteket, és nagyon jó érzés volt.

Ma elképesztő az idő. Beborult, de fülledtség van. Legjobb meg sem mozdulni, mert még a pislogástól is szakad az emberről a víz... De utálom ezt... Ilyenkor már el is kezdem várni a nyár végét... Beteg egy dolog ez a 30 fok....
De gondolkodtam ma már a júniuson is. Lesz a programok közt előre láthatóan dokihoz futkosás, lesz nyármegnyitó, meg szülinapom is :) Többi dolgon még nem gondolkodtam, mert most nagyon meleg van a gondolkodáshoz is :D

Macskacsávó sem nagyon tudja mit kezdjen magával. Fekszik kicsit itt, kicsit ott, néha csak ül és néz ki a fejéből, maga sem tudja mit is akar...

Jómagam tudom, hogy mi lesz a következő ténykedésem szóval lassan lelépek...

Mielőtt ezt megtenném megosztom a linzerem receptjét, hátha valaki szeretne ilyen tuti kis szeretetsütiket gyártani, ebben a csudás nyári forróságban :D

Hozzávalók:
* 50dkg finomliszt
* 25dkg margarin
* csipet só
* reszelt citrom héja
* 1 tojássárgája
* 1/2 csomag sütőpor
* 10dkg porcukor
* szükség esetén tejföl

Elkészítés:
Margarint liszttel elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, meg annyi tejföllel amennyit felvesz tésztát gyúrunk. vazze...
Nyújtjuk, szaggatjuk, sütjük, és ha kihűlt lekvárral összeragasszuk, porcukorral megszórjuk. Dobozban másnapra tök jól megpuhul, aztán lehet örömködni :)

2017. május 29., hétfő

43.

Köszöntök minden kedves földlakót!

Éppen az imént olvastam egy cikket a győri Édes napokról, és megnyugodtam, hogy nem csak én láttam úgy a dolgokat, ahogy a múlt posztomban leírtam. Bejegyzés után is volt olyan érzésem, hogy én vagyok telhetetlen, és nekem nem volt elég a csokiból, vagy tartottam az árakat túlzásnak, de nem! A cikk is éppen erről szólt, szóval nahh - hááát mondtam én finoman hogy szar volt. Köszönjünk szépen az eddigi fáradozást, jövőre nem lehetne helyette valami más???

Köszönjünk Gábor az invitálást, az ötletet, meg fogom beszélni a Szerelmemmel, és visszatérünk rá :)

Nahh... felpezsdült győri életem következő élménybeszámolója az Ezerlámpás éjszakájáról fog szólni - most!
Nem tudom hányadik alkalommal rendezték meg eme eseményt, azt sem tudom eddigi években is így volt-e, szóval csak magánvéleményként mondom, hogy jóóó nagy baromság volt a gyereknappal egy napon tartani ezt. A két eseményt hótziher, hogy külön-külön tartottam volna, mert önmagába véve jó volt, csak így egymást követve....

Szerelmemmel már időben elindultunk itthonról. A gyereknapi programok nem tudom mikor kezdődtek az Aranypart II., de mikor mi odaértünk még javában zajlott az esemény. Így aztán láttunk porban fekvő gyereket, óriás vattacukor mögött elrejlő gyereket, ügyességi játékot játszó gyereket, hisztizőset is, és még annyit hogy csak nahh. Gyerekprogram keretén belül egy Katáng nevű együttes zenélt. Nem tudom. Gondolom gyerekeknek tetszett. Engem nem fogott meg, inkább elég betegnek éreztem, de hát nincs gyerekem ezt én nem tudhatom úgy sem :)
Gyerekes-játékos programok mellett voltak csecsebecséket árulók, meg rendőrautóba beülhetős lehetőség, meg kajáldák.
Szerelmemmel, mint két nagy gyerek, tág pupillákkal lestük most akkor ott mi van, de jelentős időt nem töltöttünk ott, csak átsétálva a tömegen, inkább az Aranypart II. adta nyugodtabb részen sétáltunk. A holtág mellett lévő zöld területen zajlottak az események, mi pedig a folyó mellett tovasétálva élveztük a kellemes nyári meleget, a táj adta látványt, a nyugit, a szabadságot. Álmodoztunk, meg terveket szőttünk a következő hétvégére.


  Eme csudás képet hoztam nektek onnan. Igazából, amikor megtudtam, hogy mennyi, de mennyi fát irtottak ki az Aranypart I.-II. mindkét partján-részén úgy fel voltam háborodva hogy csak nahh. Marhára nem tetszett az ötlet, bár a pusztítsuk a természetet soha nem is volt jó ötlet. Itt viszont nagyon kicsit megértem. Nagyon szuper kicsit csak! Eme látvány szép, a lehetőség, hogy sétálhatok ott jó, a másik lehetőség hogy a part mellett lévő füves területen majd piknikezhetek, napozhatok, hesszelhetek tök jó, de szeretnék még fát! Nem csak a levegőnek tenne jót, de árnyéknak sem volna utolsó, a másik hogy lenne nekik hely.
Amúgy az ötlet meg tetszik, hogy járhatóvá tették ezt a részt, kibővítették, hogy úgy mondjam.
Pontosan ezen látvány, és lehetőség hozta meg a kedvünket ahhoz, hogy Szerelmemmel jövő hétvégén felpakolva minden földi jóval, kimenjünk oda, és napfürdőzni fogunk, meg olyant pihenni, hogy csak nahh. De erről majd akkor, most még most van, meg melós hét áll előttünk.


Szóval ezen részen andalogva vártuk ki az időpontot, hogy az Ezerlámpás program elkezdődjön.
A gyereknapi esemény szerintem olyan 19:00 óráig tartott. Akkora a szervezők összeszedték a sátorfájukat és elcuccoltak, mint ahogy a családok igen nagy többsége is, elvitte haza pihenni a gyerekeket. Mondjuk érthető is volt ez. Igen ám, de 19:30-kor már elkezdődött az Ezerlámpás éjszakája. Erdélyi Mónika volt a műsorvezető, konferálta fel a sztárokat......
Az első ilyen Benji volt. Sokat nem tudok róla, csak valami tehetségkutatós csávó. Kicsit félénk srác, beszélni alig ment neki, de énekelni tök jó tudott, és végül is ezért csinálja vagy mi... Szegényemet majdnem sajnáltam, mert közönsége az nem sok maradt, mivel éppen leléptek az előző programon lévők. Szar lehetett így szerintem, azt érezhette a lófasz sem kíváncsi rá. A tömeg csak szépen lassan érkezett meg. Következő Torres Dani volt. Igazából őt vártam, rá voltam kíváncsi, de aztán mégsem hagyott mély nyomot bennem. Amúgy tök olyan volt mint régen, amikor ő is felbukkant az akkor aktuális tehetség kutatóban. Utána Rácz Gergő volt, ő csinálta a legnagyobb hangulatot, aztán Varga Viktor zárta a sort. Egyik sem az én műfajom, de azért elhallgattuk őket.
Szerelmem sem nyomulós mint ahogy én sem, szóval nem vonzott bennünket, hogy kilométeres sorban álljunk világítós lufiért. Nekünk pont elég volt megnézni is, ahogy a tömeg vezényszóra felengedte a lufikat, hogy az eltűnt gyerekek hazataláljanak.........
A látvány nagyon szép volt, meg meghatós is.

Nem tudom hány száz vagy ezer ember volt kint de hogy sok az hótziher. Szerelmemmel úgy döntöttünk jobb lesz kicsit lehúzódunk az út szélén hogy menjen a jónép inkább. Mikor a tömegben már levegőhöz is jutottunk, nahh meg kezdtünk már nem kicsit fázni, elindultunk. Egészen az Arrabonáig mentünk, ahol éppen bent állt a busz, szóval kettőt sem gondolkodva felpattantunk rá :) Így aztán tök gyorsan haza is értünk :)

Ma, az egyéb mellett pihenős napom is volt. Jól is jött. Macskacsávónak is gondolom, mert most éppen az ölemben hesszel, még én észt osztok. Várjuk a nagyon estét, hogy a Szerelmem hazajöjjön :)
Holnap már dolgozós nap lesz, ami cseppet sem hiányzik. Ez van.

Nahh... most pedig itt hagyom a blogot, megyek pancsolni, pihenni...

Cuppanós ;)

2017. május 28., vasárnap

42.

Bár már vasárnap van, de még csak reggel, a mosás már csinálódik, a rend nem, mert itt ülök :) Itt, mert most ehhez van kedvem, és nem hajt semmi, szóval majd én úgy osztom be az időt, ahogy nekem jól esik.

A héten -egész pontosan kedden- voltam endokrinológusnál. Vártam már nagyon azt a napot, igazán érdekelt már a cukorterheléses vizsgálatom eredménye. Nos. Az van, hogy lehet ezzel az inzulinrezisztenciával együtt élni, és jól :) Ez volt az első ellenőrző vizsgálat amióta ez kiderült, szóval igen, izgatott voltam mit sikerült egy év alatt összehozni. Volt abban az egy évben aktív sportolás, és eszméletlen lustaság, volt diéta marha szigorúan, és volt sütievés kétpofára, és ahhham, mivel hogy voltak elgyengüléseim, ezért kicsit paráztam ettől a vizsgálattól. Nem akartam a dokinőtől azt hallani, hogy milyen hülye vagyok, mert ez sem tudom csinálni. Pedig igyekszem, csak emberből vagyok, és néha belebénázok ebbe-abba.
Kiderült nem vagyok béna, és az út amit taposok magam előtt, az jófélének bizonyul, mert az eredményeim sokkal jobbak lettek a vártnál.
Tavalyi inzulinszintem terhelés előtt 37 lett, ami a maximum 29-hez képest jócskán magasabb volt. Idén ez az értékem 16.20 lett, szóval közelében sem vagyok a maximum értéknek :) Hurrráá van. Cukorterhelés után az eredményem tavaly szupermagas lett 300 feletti értékkel, most 129... eeeeezzaaaaaaz!!!
A dokinéni megdicsért, és csomó okosságot mondott még. A gyógyszert szedem tovább, de az jó eredmények ellenére magasabb dózisban. Ezt sokan nem értik, meg kérdőn néztem rám, hogy ha minden okés, miért kell magasabb adagban adagolni a gyógyszert. Nos. Ezt nem életem végig fogom szedni. Az eredményem már közelít az egészséges emberekéhez, de még van mit javítani. Ez a javulás lassú folyamat, szóval nem véletlen, hogy egy év, vagy több idő múlva rendelik vissza az embert kontrollra. Az idő alatt sokat kell tenni azért, hogy minden okés legyen. Ehhez adják a gyógyszert segítségül. A lassú dózisemelés pont ezért jó, mert nem egyszerre terhelik vele a szervezetet. Szóval semmi meglepő nincs abban, hogy jó eredmény mellett, magasabb milligramm cucc kerül kis testembe. Sőt! Többet tud segíteni.

Egészen megnyugodtam, hogy rendben van ez a dolog, és kicsit magabiztosabban tudom ezt folytatni.

Lilike is túl van a vizsgákon, akarom mondani a sikeres vizsgáin. Megvan a szakmunkás bizonyítvány, most már csak az kell, hogy amit hétfőn bead jelentkezést a másik suliba érettségire, is ilyen egyszerűen sikerüljön. A többi meg még a jövő titka lesz.

Tegnap a Szerelmemmel elmentünk arra a csokifesztiválra, amit agyon majmoltak már reklámokkal. Abból még úgy sincs baj ha megnézem az édességeket. Abból meg főleg nem lett, hogy nem nagyon volt mit nézni. Konkrétan azt hittem az egész Dunakapu-téren nyakig gázolunk majd a csokiban, a cukorban, tiszta gejl lesz minden, olvadt nyalókatócsákon gázolunk majd keresztül, gigafagyiktól csöpög majd a nyálam, és a puszta látványtól is felmegyek az összes inzulinom...-de! Ehelyett néhány bódéban árultak valamilyen édességet, aztán ennyi. A másik bódésorban már pálinka volt, meg Asszonyfektető bor, vele szemben rekordárú hamburgercsodák. Ennyi. Lehet én vagyok telhetetlen, de igazából az volt az első gondolatom, hogy nem annyira viselt meg, hogy eddig soha nem voltam ezen a csokifesztiválon, ami az ötödik volt a sorban. Nem sok maradt ki az életemből akkor azt gondolom. Ha az összes csokifesztivál ennyi volt, akkor felesleges volt erre ennyit áldozni.

A mai Ezerlámpás éjszakája nevű rendezvénybe már több reményt fűzök. Aztán majd kiderül.

Most pedig mennem kell, dologidő van már nagyon! Jövök majd még élménybeszámolni :)

2017. május 21., vasárnap

41.

Szeretem hétvége van. Szombaton nem dolgoztam, mert nekem is jár egy olyan hétvége, amikor gondtalankodhatok, és nem normákat meg darabokat számolgatok, hajnalban felkelés után. Egyszerűen csak élveztem, hogy laza ez a két nap. Azt sajnáltam, hogy szombaton hajnalban a Szerelmemnek itt kellett hagynia, és neki dolgozós szombat délelőttje volt. Jó lett volna együtt tölteni a szombat reggelt is :) Majd lesz olyan is :)
Viszont, ahogy ő elment szombaton hajnalban, én még visszabújtam az ágyban, és bár marhára nem szeretek már egyedül aludni, azért csak sikerült reggel nyolcig pihenni. Tyűűűűűmegaztaaaaa, meg sem tudnám mondani mikor aludtam utoljára egyhuzamban ennyit! :)
Nyolckor, mikor végre kinyílt a csipám, és az agyam is feldolgozta a pontos időt, csak mosolyogtam egyet, hogy ez igen, szépen kezdődik a nap, jól esett a pihenés :)
Főzéssel sem bajlódtam, volt maradék még, azt ettük meg, szóval egy csomó idő megmaradt bónuszba :)
Takarításban, pakolásban nem fukarkodtam, de sokkal jobb úgy csinálni, hogy tengernyi az ideje az emberlányának.

Kedvemre való volt a délután is. Mikor már éppen belelustultam volna teljesen a napba, akkor fogtuk magunkat a Szerelmemmel, és jól elmentünk sétálni. Kialakult egy megszokott kis sétaútvonalunk, kellő távolság, kellő mennyiségű idő, kettecskén, Duna-part és áhhhhhh, hogy én milyen nagyon szeretem Őt :)
...és hogy a Szerelmem micsoda csuda szerencsés emberke... neeeem, nem miattam, bááááár :D Hanem mert megint talált egy négylevelű lóherét :) Elképesztő, hogy egyből kiszúrja, és hopp, megvan. Életem végéig mászhatnék négykézláb egy 3 hektáros réten, akkor sem találnék egyet sem! :)
Szeretem ezeket a kézenfogós sétákat, beszélgetni, és álmokat szőni, meg jövőt tervezni, hogy mi hogyan lesz és kész :)

Együtt töltős este volt, filmmel, meg pihenéssel, meg minden :)

Ma sem kell túlzásokba esni, laza lesz a vasárnap is. Jövőhéten már annyi parázás lesz úgy is. Kezdve Lilike vizsgáival. Tudom, hogy okos a csajje, kétségem sincs a sikere felől, mégis bennem van az aggódás, hogy minden rendben legyen vele! Aztán meg kedden dokis nap, ahova elkísér a Szerelmem :) Mondjuk ezek a hét elején lesznek, szóval minden hamar le lesz tudva, és nyugi lesz :) Ezt az univerzumnak üzenem, hogy MONDOM NYUGI LESZ! Nem kellenek gebaszok, bááár, a rosebb sem foglalkozik vele, amikor a fellegekben járok ;)

Csomó örömöm, meg boldogságom van, és ahham néha jól esne a világ szélére kiállni, és beleüvölteni a mindenségben, hogy kapja be mindenki akinek be kell, és boldog vagyok, meg szuperrendbenség van szép tervekkel. Így aztán eme csomó pozitívság feltölt erővel, energiával, szóval semmi sem lesz akadály!
Aztán meg úgy is elmondom, csak haladjunk előre :)

Néha azt gondolom álmodom, vagy csak alig hiszem, hogy a saját álmomat élem! Azokat az álmokat, amiket egyszerűen félresöpörtem, áhhh úgy sem lesz sosem így - és most jött egy ember, aki egyszer csak elkezdni az én elnyomott álmaimat teljesíteni, aki biztat, és erőt ad, hogy igen is minden úgy lesz ahogy akarjuk. Jól van ez így. Szükségem volt már erre, szükségem van Rá...

Minden ami volt jelentéktelenné vált. Az élet alig másfél hónapja kezdődött, és nincs megállj. Bár az is biztos, hogy múltból sokat tanultam, azért, hogy most ezeket az érzéseket élhessem. Hiszek abban hogy az élet nem véletlenül rendezi így a dolgokat. Nem a véletlen műve, hogy éppen most kapom, kapjuk ezt így. Új ez út, nincs kitaposva, de az biztos, hogy csak úgy lesz jó, és működő képes ha ketten, együtt csináljuk végig. Hiszek a sikerben. Úgy hiszek ebben az egészben, ahogy eddig életemben soha. Ez más. A legszebb, a legjobb, a legértékesebb. De ezt csak most tudhatom, hogy a múltban annyi mindent megéltem, túléltem. Az tanított meg így érezni.

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a kapcsolat is egy nagy feladat az életben. Én meg azt mondom, hogy nem feladat, hanem maga az élet. Ha már feladatnak érezném, már régen szar lenne. Megélem, és tisztelem. Hiszen Ő az akivel, együtt tudjuk megélni a jót, és harcolni a rossz ellen, avagy megoldni ha valami gebasz akarózna lenni. Ez nem feladat. Bár aki annak érzi, annak jó megoldást, vagy mittudomén mit, én addig másképpen érzek, és élem át :)

Nahh jó, nem okoskodom tovább. Megyek hasznosítom magam, kicsit ténykedek :) Szépséges napot mindenkinek :)